Lefeküdni könnyű, szeretni nehéz

Még mielőtt elővennéd a skatulyákat, le kell szögeznem, hogy nem vagyok örömlány. Soha nem is voltam, és nem készülök annak a jövőben sem. A helyzet csupán annyi, hogy elég alaposan megéltem a fiatalságomat, a tinédzser éveimet és a kora-felnőtt koromat is. A barátnőimmel, osztálytársaimmal minden hétvégén voltunk valami buliban. Ilyenkor szabadjára engedhettem azt a Gertit, akiről a hét többi napján tudtam, hogy ott munkál bennem, de a tanulás, később pedig a munka miatt háttérbe kellett szorítanom. Azonban, ha buliról, táncról és pasikról volt szó, akkor megállíthatatlan volt.

Minden buliban legalább hárman kiszemeltek engem a tömegben. Ennél hízelgőbb dolog nem is létezett számomra. Izgatónak találtam, hogy ugyanarra a ritmusra, ugyanúgy mozgott a testünk. Ráadásul a táncolásból már kábé le tudtam szűrni, hogy milyen lesz az ágyban az illető.

Ha mégis megesett (mondjuk tízből kétszer), akkor az csak azért volt, mert túl fáradt voltam az együttlét után, és nem volt erőm elküldeni. Szerencsére, mire reggelente felébredtem, már mindig épp távozó félben volt a pasi.

A családomban is mindenki tudott az életvitelemről, és bár nem veregették meg miatta a vállamat, de nem is szóltak bele. A drága nagyikám mondogatta mindig, hogy Gertike, mikor állapodsz már meg egy jóravaló fiú mellett?

Oh, én? Megállapodni? Szemérmesen flörtölni, randikra járogatni, folyton egymásba kapaszkodni, mikor sétálunk vagy ülünk valahol? Igazodni egy másik emberhez, aki olyanná válik, mintha az oldalbordám lenne? Aki figyeli, ne adja ég még követi is minden léptemet, az életemet, a közösségi felületeimet? Akinek mániája a kiskifli-nagykifli, és még a délutáni szundikat is úgy akarja megejteni? Jaj, nagyikám! A te Gertidnek nem ez van megírva - mondtam válaszul, mire a mama elkapta a kezemet, és azt mondta:

Emlékszel, hányszor olvasott neked a papa? Emlékszel, hogy szándékosan rosszul olvasta a mesét, és neked az volt a feladatod, hogy megtaláld, hol csal a történetben? Istenem, mennyire nevettél ilyenkor, és végül mindig a papa ölében aludtál el. Sokszor eszembe jut az is, hányszor lejártál apádhoz a szerelőaknába, hogy vele lehess. Te voltál az egyetlen kislány az óvodában, aki tudta, mi az a gömbcsukló, mert apád megtanította neked. Te pedig bármit képes lettél volna meghallgatni csak azért, hogy vele lehess. Nagyon szeretted őt."

Könnyek szöknek a szemembe és már állnék is neki a monológomnak, de a mama még jobban megszorítja a kezem:

"Kicsikém, tudom, hogy még mindig fáj az apád elvesztése. Hidd el, nekem is szörnyen hiányzik, hiszen a fiam, és holtában is az marad. De nem teheted ezt magaddal, nem lökhetsz el magadtól mindenkit, aki szeretni próbál. Ezzel sokkal többet ártasz magadnak, mert leszoktadod a szíved a szeretetről, és hidd el, lesz egy pont, ahonnan már nem fogod tudni visszahozni. Ne tedd tönkre magad. Apád is azt akarná, hogy légy szerelmes, házasodj meg, alapíts családot. ÉLJ! Ne csak repkedj jobbra-balra, mint akinek nincs hazája. Van hazád, ott a lelkedben. Térj vissza magadhoz, és nézz szembe a félelmeiddel. A te érdekedben kérem..."

Gerti történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock