Mitől válik valaki társfüggővé? Mit értünk a függőség szó és a hozzá kapcsolódó viselkedés alatt?
A függőség kényszeres viselkedésből álló szenvedélybetegség, ami az érintett személyt és annak környezetét egyaránt nehéz helyzetbe hozza, kezelése a kiváltó ok ismeretén, a berögzült válaszreakció és viselkedési minta megváltoztatásából áll.
Az általánosan ismert függőségek – drog, dohányzás, alkohol – mellett talán nem is gondoljuk, hány fajta, ebbe a betegség típusba sorolható, káros szenvedély létezik. Pedig a különböző evési zavarok (bulímia, anorexia, érzelmi- vagy stresszevés), a különböző kényszeres és gátló cselekvések és visszatérő gondolati- érzelmi sémák, a szex-, szerelmi-, valamint játékfüggés egyaránt ide tartoznak, de megemlíthetjük még az internet és a kóros munkaszenvedélyt is.
A társfüggő viselkedés – többek között – azért is nagyon káros, mert akadályozza az egészséges, meghitt és egyenrangú kapcsolatok kialakítását, hiszen a függő személy szinte azonosul a másikkal, énképe, személyisége megszűnik, minden idegszála, sejtje fojtó módon fókuszál a párjára. Az ő függvényében kezd létezni, önértékelését, véleményét, hangulatát a másiktól teszi függővé, miközben folyamatosan manipulál, érzelmeit zsarolással, játszmákkal fejezi ki, lassan pokollá téve mind önmaga, mind pedig a családja életét.
Ennek a fajta szenvedélybetegségnek a hátterében szinte minden esetben megtalálható egy diszfunkcionálisan működő család, ahol a szülők nem voltak érzelmileg elérhetők, a gyermeküket elhanyagolták, maguk a szülők is szenvedélybetegséggel küzdöttek, abúzus történt vagy hiányzott a biztonságos kötődés hiánya, így a gyermek a szeretetet megtanulja a fájdalommal és a félelemmel azonosítani. Elsajátít egy erős megfelelési kényszert, ahol a szeretet elveszítésétől való rettegésében mindent hajlandó megtenni, hogy elfogadják: megállás nélkül tevékenykedik a többiek körül, rátelepszik a családjára, mártírkodik, saját igényeit teljesen háttérbe szorítja és mániákusan, túlzó módon értelmezve a segítséget, mindent ő akar megoldani a többiek helyett. Partner nélkül ugyanazokat az elvonási tüneteket produkálja, mint egy szerhasználó, azonnal társra van szüksége, ezért gyakorlatilag mindegy, ki van mellette.
Amíg a gyermekkori traumák feldolgozása nem történik meg, a felnőtt gyerek mintakövetővé válik: olyan párt választ, akivel újratraumatizálódik, vagyis a társa pontosan tükrözi a szüleit, így egy idő után, kellő tudatossággal eljuthat a felismerésig, majd a gyógyulásig.
A társfüggőség súlyos és az idő haladtával súlyosbodó probléma, ami a megfelelő kezelés nélkül kontrollálhatatlanná válik.
A gyógyulás első lépése, hogy a függő személy felismerje, tudatosítsa és elfogadja, gond van, majd képes legyen segítséget kérni. Ennek eredményeként rendelkezésére állnak mind a fájdalma feldolgozásához szükséges eszközök, így képes lesz feldolgozni és elengedni a mérgező érzelmeket és reakciókat, majd elsajátíthat egy új mintát.
Ezen a rögös úton létfontosságú, hogy a gyógyulni vágyó megtanulja, hibázhat, lehetnek igényei, mondhat nemet. Az, hogy szeretik vagy sem, nem lehet ennek függvénye.
A nehézséget a döntés melletti elköteleződés és a kitartás okozza, hiszen a negatív séma nem változik meg egyik pillanatról a másikra, lesznek visszaesések, a félelem erősen tér vissza újra és újra, de kellő türelemmel, elfogadással a társfüggőség gyógyítható.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
