A nők kritikusabbak párválasztáskor, mint a férfiak!

Pedig a férfiaknak állítólag a tök hétköznapi helyes csajok jönnek be, mint pl. Jennifer Lawrence vagy Emma Watson. Az "átlagos lány és a szuperhős" korszakot éljük, ilyen idálokkal vannak tele a mozik is. Viszont a srácok igen kis hányada néz úgy ki, mint Henry Cavill vagy Jason Momoa. A férfiakat is sújtják az elérhetetlen elvárások, csak éppen ők nem teszik szóvá állandóan.

Egy srác a Redditen rávilágított az egyik kettős mércére. Szerinte például a legtöbb túlsúlyos nő nem feltétlenül betegségtől szenved, hanem kifogásokat keres, hogy miért nem fogy le. Nem véznára, hanem egészségesen teltkarcsúra. Ehelyett "fogadd el magad" kampányt indítanak, és dühödten elhajtják azt, aki szóba meri hozni, hogy egy bizonyos kilogramm felett az egészségüket kockáztatják.

Azt is leírta, hogy a nők igencsak kritikusak tudnak lenni randizáskor. Egy átlagos, korántsem tökéletes párkereső nő úgy kezdi az elvárásai listáját, hogy a férfi legyen legalább 180 cm magas. Míg egy ideális női test teljesen átlagos, addig egy ideális férfi teste magas és izmos. Nem szekrény méretűre gyúrt, mint a 2000-es évek kidobói a klubokban - de azért legyen olyan Matthew McConaughey-szerű.

A srác szerint a férfiak ugyanúgy küzdenek a túlsúllyal, mint a nők, de egy férfi bevallja magának, hogy dagadt, és nem keres más sörhasú férfiakat maga mellé önigazolásnak... Mindenki szeretne jó alakú lenni. Aki tagadja, az is. A nőknek ez megáll ott, hogy leadnak pár kilót, a férfiaknál meg ott, hogy miután lefogytak, évekig tartó edzéssel tudják elérni a kisportolt felsőtestet.

A csajok ráadásul csalhatnak műcicivel, szájfeltöltéssel vagy sminkkel. A férfiaknak marad az edzés. Ha pedig szóvá teszik az igazságtalan kettős mércét, akkor az "vernyákolás", ami nem túl férfias. Általában az a válasz, hogy szedd össze magad és menj edzeni.

Két népszerű társkereső portál kutatást végzett a témában, amiből kiderült, hogy a nők valóban kritikusabbak. A férfiak 1-től 5-ig osztályozták a párkereső csajokat. Eredményként egy egészséges görbét kaptunk, ahol a nők többsége átlagosan vonzó, míg a görbe két végén ugyanannyi nő volt, aki nem tetszik, és ugyanannyi, aki viszont nagyon. A társat kereső srácok 80%-a nem volt sem ork, sem havasi jeti külsejű, átlagos, hétköznapi srácokról beszélünk. Mégis, amikor a nők osztályozták a kínálatot, a férfiak 80%-át az átlagosnál csúnyább kategóriába sorolták. Szinte csak 1-2-3-as osztályzatokat adtak.

Az biztos, hogy ha a neten és a közösségi médiában látott, retusált képeket vesszük alapul, akkor az elvárások valóban szinte teljesíthetetlenek mindkét nem számára. De a "fogadd el magad úgy, ahogy vagy" tábornak sincs teljesen igaza, hiszen bizonyos fokig érdemes dolgozni a külsőnkön.

Talán az a megoldás, hogy azt fogadjuk el - és próbáljuk megszeretni - magunkon, amit tényleg nem tudunk megváltoztatni. De emellett megmarad bennünk a vágy és a hajlandóság, hogy hárítás helyett javítsuk a hiányosságainkon. Fejlesszük magunkon azt, amit tudunk kontrollálni, akár külső, akár belső tulajdonságról legyen is szó. Egy biztos: ha önmagunkat nem fejlesztjük, akkor nem formálhatunk hatalmas elvárásokat a másik nem felé sem.

Nyitókép: Shutterstock