Felkészítettelek arra, hogy valaki más férje lehess...

Képes vagyok felfogni, hogy nem passzolhat mindenki mindenkihez - de ehhez idő kellett. Amikor elmentél, majdnem belehaltam. Azt hittem, sosem fogom túlélni a hiányodat. Nagyon boldog voltam veled, úgy éreztem, sínen vagyunk, a nagy nap felé halad a kapcsolatunk. Aztán egyik reggel, két harapás pirítós között odavetetted, hogy megfulladsz mellettem.

Én őszinte voltam veled. Elmondtam, mit akarok tőled, nem titkoltam, hogy családra, gyerekre vágyom. Szerettelek annyira, hogy türelmes legyek, remélve, hogy egy idő után megkéred a kezem. Azt hittem, valami különleges van kettőnk között. Úgy tűnik, tévedtem. Sokáig nem tudtalak kiverni a fejemből, még akkor sem, amikor megpróbáltam nyitni más férfiak felé. Eleinte még a gondolata is őrjítő volt annak, hogy másokkal szexelsz, de lassan lecsendesedett bennem minden. Elengedtem a reményteli álomképet kettőnkről, és ettől valahogy újra élni kezdtem.

Pár hete épp a törzshelyemen ücsörögtem, amikor egy ismerős hang rám köszönt. Hátranéztem, te pedig ott álltál mögöttem, lebarnulva, lefogyva. Megkérdezted, hogy leülhetsz-e mellém, majd miután igennel feleltem, mesélni kezdtél: azért menekültél el tőlem, mert szabadságra volt szükséged. Hamar belevetetted magad az élet sűrűjébe, csajoztál, buliztál, utazgattál a nagyvilágban.

Néhány hónapig felszabadultan lubickoltál a szingliség állapotában, aztán eleged lett az egészből. Megijedtél az egyedülléttől, nem akartál nagypapa korban apuka lenni. Hiányzott, hogy legyen melletted valaki, aki szeret és törődik veled. Azt is beismerted, hogy a kapcsolatunk azért került hullámvölgybe, mert te még nem voltál elég érett.

Bőgve mentem haza, de a könnyeknek felszabadító ereje volt, nem temetett maga alá a fájdalom. Már nem éreztem dühöt és haragot veled szemben. Mi értelme lenne utálkozni, vagdalkozni? Csak magamat bántanám. Részben én kellettem ahhoz, hogy megváltozzon a kapcsolatokhoz való hozzáállásod. Hogy higgy a házasság és a család intézményében. Ami szerintem nagyon jó dolog. A sors úgy akarta, hogy bár szerettelek, nem én lettem a feleséged. Megértem, elfogadom. És tudom, én is megtalálom majd a páromat.

Nyitókép: Shutterstock