Kapuzárási pánikom van, és büszke vagyok rá!

Ha nem akartak volna megfelelni a társadalmi konvencióknak, az általános elvárásoknak és a szokásoknak. Mert bizony nekik (még) erősen meghatározott sémák szerint kellett élniük - és ritka volt a kivétel.

Negyven éves elmúltam. Nem tegnap. És semmi nem tud az embernek annyira odavágni, mint a halál közelsége. Mert negyven pluszosként folyton szembetalálkozom a nőknél és a férfiaknál is jelentkező "kapuzárási pánik" elnevezésű, ránk ragasztott címkével.

Meglehetősen megbélyegző dolog ez. Ma egy negyvenen felüli nő vagy férfi, bármilyen új dologba fog, vagy egész egyszerűen másként kezd gondolkodni, egyből bekerül a skatulyába:

Hogy ezt mind mi akartuk, vagy csak ránk kényszerítette a társadalom - ki tudja? De az biztos, hogy azt nem akartuk, hogy anélkül érjen véget az életünk, hogy megvalósítottuk volna a szívünk mélyén lapuló vágyainkat.

Aztán ötvenhez közeledve ott állunk a felmenőink sírjánál és egyszer csak kibukik belőlünk a kérdés: "Mennyi időm van még hátra? Mit akarok még? Mit súg a szívem? Mik a vágyaim?" És ekkor törnek elő azok az elfojtott, titkos és meg nem élt dolgok.

Mi vagyunk azok a nők, aki egyedül megyünk tovább, ha kell, mert nekünk így jó. Vagy felállunk a könyvelőiroda székéből, és kézműves vállalkozásba kezdünk, mert ez tesz minket boldoggá, és nem a hatvanadik pár cipő, amit a sok számjegyű fizetésünkből vehettünk.

Félelmetes dolog rádöbbenni, hogy ha nem változtatunk, akkor úgy fogunk majd egyszer azon a bizonyos kórházi ágyon feküdni, hogy csak azon bánkódunk, mennyi mindent nem tettünk meg. Mint az őseik.

Nem! Mi már nem ilyenek vagyunk. Mi megéljük az álmainkat, ha lehetőségünk van rá - igen, akár így az életünk közepén. És csak reméljük, hogy az utánunk következő generáció már fiatalon is mer majd úgy élni, ahogy nekik jó. És mit kapunk "cserébe"? Megbélyegzést. Persze, nem mindenki van így ezzel. Vannak, akik elégedettek az életükkel, ám engem mégsem hagy nyugodni a gondolat:

Mikor kerül le a korosztályunkról a kapuzárási pánik billogja?

Nyitókép: Shutterstock