Szükség van arra, hogy kiéljük magunkat, mielőtt elköteleződünk?

Ha arról beszélünk, hogy ki kell-e élni magunkat mielőtt elköteleződünk, elég vegyesek a visszajelzések. Pedig ez nem pusztán azt takarja, hogy minél több emberrel le kell feküdni ahhoz, hogy az ember aztán nyugodtan hátradőljön azzal a biztos tudattal, hogy behúzta a megfelelő mennyiségű strigulát, kiélte magát, jöhet a házasság.

Amikor húszévesen kiléptem egy párkapcsolatból, utólag tudtam meg, hogy míg én a szakításon gondolkoztam, ő gyűrűt vett. Sokáig nem tudtam szabadulni ettől a gondolattól, sőt, a mai napig sokszor eszembe jut. Számomra ő az első szerelem volt, szinte teljesen tapasztalatlanul csöppentem bele a románcunkba. Hosszú ideig együtt terveztünk mindent. Házasságot, gyerekeket, sőt, már azt is tudtuk, milyen iskolába fognak járni a gyerekeink.

Ha akkor ezt az utat választom, valószínűleg már feleség lennék, s talán anya is. Azt viszont nem tudom, hogy boldogok lennénk-e.

Amikor kiléptem ebből a párkapcsolatból, még csak azt tudtam, hogy valami másra van szükségem, de hogy pontosan mire, arról fogalmam sem volt. Húszévesen, friss szingliként azt hittem, bele fogok pusztulni a szakításba. Tudtam, hogy az volt az okos döntés, hogy szétváljanak az útjaink, de fogalmam sem volt, onnatól mi lesz. Leszek-e még szerelmes? Fog engem bárki úgy szeretni, ahogy ő? Még csak azzal sem voltam teljesen tisztában, miért éreztem úgy, hogy mennem kell. De nem volt mit tenni, mennem kellett.

Ezután következett életemnek a "kiélős" szakasza, ami néhány évig tartott. Itt voltak rövidebb-hosszabb (de inkább rövidebb) párkapcsolatok, randevúk, kalandok. Sok nevetés, sok sírás, és leginkább tapasztalatgyűjtés.

Végül, ahogy telt az idő, úgy kezdtem felismerni szakításunk valós okait, mégpedig azt, hogy szükségem volt arra, hogy "kiéljem magam". Ki kellett mennem a világba, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, s megtanuljam, számomra mit jelent a jó párkapcsolat, a rossz párkapcsolat. Meg kellett tanulnom kiállni magamért, érvényesíteni magam, számomra is kedvezően priorizálni. Ha egyszerűen akarnék fogalmazni, akkor tulajdonképp fel kellett nőnöm.

Abba a párkapcsolatba még szinte gyerekként csöppentem bele, és bár azt hittem, mindent tudok a szerelemről, rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Megtanultam, hogy a szerelem, két ember közötti kapcsolat nagyon sokféle lehet, de nem mindegyik van rám szabva. Megtanultam, hogy az emberek jönnek-mennek egymás életében, de nem feltétlenül lesznek meghatározó pontok. Néha csak egy-egy leckét adnak, aztán továbbállnak. Megtanultam, hogy mindig jön más, és nincs olyan, hogy soha többet senki nem tud megmozgatni bennem semmit, és azt is megtanultam, hogy nem olyan ember mellett van a helyem, akivel szükségünk van egymásra, hanem olyan mellett, akire nem szükségem van, hanem pusztán őt akarom magam mellé.

Az elköteleződés előtti kiélés sok formát ölthet, nem kell a szexre korlátozódnia. Számomra az én kiélésem története elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megtanuljam a saját működésemet, és képes legyek felállítani a saját rendszeremet. Így pedig, amikor végül eljött az elköteleződés ideje, kérdőjelek nélkül tudtam belevágni, félelem nélkül.

Nyitókép: Shutterstock