Amikor új szerelem érkezik az életünkbe, olyankor mindig elhisszük, hogy minden más lesz. Átadjuk magunkat az érzések sokaságának, mégis mérhetetlenül csalódottak vagyunk, amikor rájövünk, hogy „megint mindent kezdődik előlről". Hiba azt gondolni, hogy új partnerünkkel nem kell összecsiszolódnunk, mert olyan csak a filmekben létezik, hogy mindig minden tökéletes. Mégis, ebben a tökéletlenségben kedvező esetben élvezetet lelünk abban, hogy megismerjük a társunkat, a határainkat és egymás reakcióját is. Két ember romantikus kapcsolata így nagyszerűen tud működni, de a legnagyobb gond mégis csak ott kezdődik, amikor a tisztelet kivész az egyenletből.
Ha már nincs tisztelet, akkor „ego-harc" veszi kezdetét. Mit jelent ez? Idáig meghallgattuk és meg akartuk érteni a párunk érzéseit. Képesek voltunk belehelyezkedni a másik nézőpontjába. Nem volt fontos, hogy „győztesként" jöjjünk ki a konfliktusból, hanem inkább az, hogy megoldást találjunk a partnerünkkel. Ellenkező esetben az előbb említettek egyik fülünkön be, a másikon ki, sőt egy idő után már egyáltalán nem élveznek prioritást. Igen, a nyers igazság az, hogy meg sem akarjuk érteni a másikat és a saját érdekeinket helyezzük előtérbe. Végül minden próbálkozásunk eredménytelen lesz, hirtelen pedig egy rossz kapcsolat közepén találjuk magunkat.
Azonban ne szaladjunk ennyire előre!
Első körben fel sem ismerjük, hogy ez a vég kezdete, mert mindig máshogy hívjuk. Az „összevesztünk" és a „rossz időszakot élünk meg" után a „mélyponton vagyunk" szlogen következik.
Itt általában három út van. Az első, hogy egymás határait kijelölve, megértéssel és tisztelettel nyitunk egy új fejezetet a közös életünkben, és a problémáinkat valóban sikerül magunk mögött hagynunk. A második esetében képesek legyünk belátni, hogy valami nem működik, és tisztelettel elengedjük egymást. A harmadik, ami hosszú távon a legkárosabb, hogy úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, aztán egy hónappal később minden folytatódik ott, ahol abba maradt.
Sokak tévesen azt gondolják, hogy még mindig jobb egy boldogtalan kapcsolatban élni, mint egyedül lenni. A magánytól való félelmük erősebb, és emiatt foggal körömmel kapaszkodnak valakibe, még akkor is, ha nem tiszteli őket. Ennek hátterében az is áll, hogy függnek a másik személyétől és attól, ahogy velük bánik, még abban az esetben is, ha sokszor a viselkedésük már bántó vagy akár káros. Akik nem változtatnak, azokban eluralkodott a jövőtől való félelem, és már nem képesek elhinni magukról, hogy a helyüket egyedül is képesek megállni az életben.
Hosszú út vezet odáig, hogy valaki kilépjen egy rossz kapcsolatból és képes legyen egy ilyen döntést meghozni. Igazán be kell telnie a pohárnak ahhoz, hogy az illető lépésre és változásra szánja el magát.
Sokszor ahhoz a döntéshez, hogy magunk mögött hagyjuk a rossz bánásmódot, nem hetek vagy hónapok kellenek: egyeseknek néha egy élet is kevés. Bátornak kell lennünk, muszáj cselekednünk, és egy óriási lépést kell tennünk önmagunkért és a boldogságunkért.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.