szerelem kibeszélő párkapcsolat kapcsolat barátság boldogság ismerkedés
Emlékszem arra a percre, amikor villámként hasított belém: végérvényesen szerelmes lettem beléd. A kapcsolatunk banális módon indult. Modern társadalmunknak köszönhetően, chateléssel. Időnként rám írtál ezt-azt, én meg válaszoltam.

Eleinte csak futólag, aztán egyszer rajta kaptam magamat azon, hogy várom az üzeneteidet. Ahogy telt az idő, egyre nagyobb öröm nőtt bennem, de még akkor sem gondoltam semmi különöset. Betudtam az egészet baráti beszélgetéseknek. Csak annyit tudtam, színessé teszik a mindennapjaimat a gondolataid.

Már vártam őket, reggel mindig izgatottan vettem kézbe a telefont. Te sokkal korábban indultál neki a napoknak, mint én. A kávémmal együtt a te szavaidat olvastam. Napközben, ha csippant a szerkentyűm, elvigyorodtam, talán te jelentkezel be. Esténként veled aludtam el.

Aztán egyszer valami megváltozott. Magvas eszmecseréink mellé költözött valami plusz. Elkezdtél jártadból-keltedből képeket küldeni. Szanaszét voltál a világban, rengeteget utaztál. Ha megláttál valamit, ami megérintett, ami tetszett, azt elküldted nekem is. Megosztottad velem. Akkor halványan átsuhant rajtam valami megfoghatatlan. Nem voltak még körvonalai, egyszerűen csak jó volt.
Még akkor sem esett le a tantusz. Végül egy éjjel elfelejtettem lenémítani a telefonomat. Hajnalban érkezett az üzeneted:

Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Ültem a sötétben, nyakig betakarózva, csak a kezemet dugtam ki a jó meleg paplan alól. Néztem értelmesen a kijelzőt, hogy most akkor mi van. Miért írtál nekem hajnalban ilyen személyeset? Mintha együtt lennénk és bejelentkeznél. Ez már nem a szokványos baráti csevej volt. Sokkal több volt benne. Kimondatlanul is. Természetesen alakult minden idáig. És mégis csak bámultam bambulva, mintha nem is érteném az egészet. Aztán elengedtem.

Elvégre mit számít, miért és hogyan jutottunk idáig, ha most jólesően meleg érzés járja át a lelkemet? Azért, mert gondoltál rám. Mert én voltam az utolsó lobbanásod, mielőtt aludni tértél. Ebben már sokkal több minden volt, mint pusztán barátság. Átléptél egy határt, és én rezonáltam rá.

Bazsalyogtam, kuncogtam és már repültek is az ujjaim a válasszal. Visszabújtam a takaróm alá és csukott szemmel folytattam a vigyorgást. Arra gondoltam, valami elkezdődött. Egyszerre voltam végtelenül nyugodt és mégis izgatott. Reggel úgy ébredtem, hogy pillangók randalíroztak a gyomromban, szárnyaltam, szinte remegtem. És igen, ott várt a "jó reggelt" köszöntés.

Forrás: Shutterstock

Akkor döbbentem rá, szerelmes lettem beléd. És ugyanabban a pillanatban elöntöttek a kusza gondolatok is.

Most akkor mi van? És ha félreértem? Most mit kezdjek ezzel? Ezer éve a barátom voltál, vagy, most meg beléd zúgok? És egyáltalán: te hogy vagy ezzel az egésszel? Hiszen ezerszer elmondtad, te nem keresel társat, nem akarsz elköteleződni.

A munkád is folyton elszólít, alig vagy itthon. Persze, van, akinek működik a távkapcsolat, de az nem én vagyok. De már mindegy volt. A pillangók csapkodtak a szárnyaikkal, a gyomrom hullámzott, a szívem kiugrott. Vihogtam, mint egy kamaszlány. Igazából akkor tudatosult bennem, nekem már régóta többet jelentettek a csevejeink, csak nem vettem arról tudomást. De innen nem volt visszaút.

Két hét volt még a hazaérkezésedig. Az utolsó napon csak ennyit küldtél:

Tízre nálad vagyok. Mit szólsz?

Mit szóltam volna? Magamban ilyeneket: hurrá, gyere, alig várlak! Jajj, akkor most készülnöm kell, főzzek valamit? Mit vegyek fel? Hülye vagy, este tízkor? Leginkább semmit. Vagy pizsamát. Jó, de mégsem lehet úgy várni az embert, aki először fut be ilyen kontextusban. Nem részletezem, szerintem rengetegen tudják, mi zajlik ilyenkor belül. Végül főztem vacsorát, teát, meggyújtottam egy rakás gyertyát és vártam. Annyira izgultam, hogy semmihez nem volt kedvem. Csak ültem a szelíd fényekben, operát hallgattam és vártalak.

Te pedig hajszálpontosan befutottál. Ahogy kinyitottam az ajtót, valósággal felfaltuk egymást a tekintetünkkel. Ugyanazt láttam a tekintetedben, mint a sajátomban. Nyugtáztam: hazaértünk. Ez a szerelem.

Nyitókép: Shutterstock

Szerinted lehet barátságból szerelem?

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.