Minek kell egy nőnek ennyi táska?

A férjem a homlokát ráncolva áll a polc előtt, ahol a táskáimat tartom, és szinte süt a kérdés a tekintetéből: Minek neked ennyi táska?

A beszédes tekintet után végül hangosan is felteszi a nagy kérdést:

- Tényleg egy századik táskát szeretnél karácsonyra? 
Merthogy éppen arról beszélgettünk, hogy kinek, mit hozzon a Jézuska. Nekem természetesen táskát, mint az elmúlt két évben rendesen.

- De minek? - kérdezi „jóuram" és látszik rajta, hogy nem érti. Ahogyan én sem értem a kérdését. Elvégre nincs száz táskám, de tíz se, sőt, öt se... És amennyi van, azt mind hordom is. Mindet máskor, más alkalmakkor. De akkor nézzük is!

Megboldogult lánykoromban...

Megboldogult lánykoromban vagy inkább azt mondanám, hogy mielőtt anyává váltam, bőven elég volt kétfajta táskatípus. Az egyik a közepes méretű munkábajárós-táska, amibe belepakolhattam a pénztárcám, a mobilom, a kis neszesszerem néhány sminktermékkel, az ajakbalzsamom, a kézkrémem, a kulcsom és az aktuálisan olvasott könyvemet is. A másik pedig egy apróbb méretű volt, amiben csak egy kártyatartó, telefon, zsepi, meg talán egy rúzs fért el. Ezekből persze akadt általában több is – főleg a kisebb fajtából, hiszen abból kellett hétköznapi, színházi, bulis, meg persze ilyen-olyan fazonú és színű.

Forrás: Shutterstock

Imádtam váltogatni a táskáimat és mindig olyat választani, ami éppen megy az alkalomhoz, a ruhámhoz, na meg a hangulatomhoz, így akadt flitteres, glitteres, csipkés, bőr, bársony, lakk táskám, és akkor még a szivárvány összes árnyalatáról nem is beszéltünk. Szóval akkoriban valóban sok táskám volt.

Minden korszak plusz egy táska

Aztán anyává váltam és a sok édes, apró szütyőnek búcsút intettem. Helyüket átvette a pelenkázótáska, amely a kezdeti időszakban maga volt a csoda, hiszen mindennek akadt benne hely, amire egy kisbabás időszakban szükség lehet. Így neszesszer helyett pelenkákat cipeltem benne (jó sokat), kézkrém helyett popsikenőcsöt, könyv helyett pedig váltóruhát, textilpelenkát, cumisüveget, lefejt anyatejet/ tápszert... hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Forrás: Shutterstock



Gyermekem szobatisztaságának beköszöntével aztán elhagytam a praktikus, ámde ormótlan pelenkázótáskát és végre azt hittem, visszatérhetek a cuki kistáskákhoz, vagy legalább a közepeshez, ám ez hiú ábrándnak bizonyult, hiszen egy két- vagy háromévessel sem kell kevesebb felszerelés a játszótérre, mint mondjuk egy karonülővel egy sima sétához.Most már nem pelenkát kellett cipelni raklapszámra, hanem homokozós lapátot, vödröt, dömpert, a cumisüveget pedig felváltotta a kulacs, a rágcsa, a gyümölcs, a váltóruha pedig még mindig jól jött, így a repertoárom egy úgynevezett anya-batyuval bővült, ami szinte a fél háztartást képes volt elnyelni.
Az anya-batyu azonban nem alkalmas például kiránduláshoz, márpedig ahogy cseperedett a gyerkőc, úgy jártuk egyre többet az erdőket, mezőket, ehhez pedig szükségessé vált egy hátitáska. Ez remek alternatívája az anya-batyunak, bár az enyém befogadóképessége kisebb, mint az egyterű táskámé, cserébe ez sokkal csinosabb.

A hátitáska és az anya-batyu mellett azonban szerettem volna egy kisebb táskát is, amit akkor hordok, ha épp nem anyaként, hanem nőként jelenek meg valahol – ha találkozom a barátnőkkel, avagy elmegyünk vacsizni a férjemmel.
A fenti három típus mellett pedig újonnan szükségem lett egy közepes táskára, amit – miután visszamentem dolgozni – ismét hordhatok a munkába.

Új korszak, új táska

A férjem mellé állok, a polchoz, ahol egy anya-batyu, egy backpack, egy közepes és egy apró, fekete táska sorakozik. Mind basic, mind praktikus és mindet hordom is.
A kisfiam idén elmúlt öt, így egy sima délutáni sétához már nem kell túrafelszerelés, viszont jól jönne mostanában egy - a kicsinél picit nagyobb, de a közepesnél azért kisebb - táska, amibe elfér a legszükségesebb cuccaim mellett néhány kisautó, pár lehullott gesztenye, meg színes kavics is, mert most ezt a korszakot éljük. Ugye, Jézuska?

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek