Azok a férfiak voltak a legnagyobb tanítóim, akik a legnagyobb fájdalmat okozták

Sokáig hittem a szabad akaratban, de ma már azt gondolom, igenis okkal ismerek meg különböző embereket, okkal kerülök bizonyos munkahelyekre, és az sem véletlen, hogy ebbe az országba, ebbe a családba születtem. Mintha fentről egy láthatatlan erő irányítana, minden azt szolgálja, hogy akár rossz élmények által is, de minél többet fejlődjek ebben az életben.

Nagyon sokáig nem hittem a spirituális okosságokban, sőt, kerültem az efféle dolgokat, én csak egyet akartam: férjet, családot, családi házat, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem akartam én megvilágosodni, nem akartam tudatos életet, csak boldog akartam lenni, a többivel meg hagyjanak békén. Nem jött össze. 34 évesen volt egy nagy összeomlásom, egy újabb sikertelen párkapcsolat és egy sikertelen külföldi költözés után kezdhettem mindent elölről, egyedül. Azt hiszem, már ez sem volt véletlen, mindennek össze kellett omlania ahhoz, hogy én egy új ember lehessek. Akkor kezdtem el az önismereti utamat, ami azóta is tart.

Emlékszem, volt egyszer egy feladat, amikor össze kellett írni, hogy mely események határozták meg az eddigi életemet, én pedig felírtam az összes eddigi párkapcsolatomat, ahol sokat sérültem. A mai napig állítom, hogy azok a férfiak voltak a legnagyobb tanítóim, akik a legnagyobb csalódásokat okozták az életemben. Ők mutatták azokat a tükröket, melyekbe nagyon fájt belenézni, ugyanakkor felnyitották a szememet, hogy milyen gáz, amit csinálok.

A legemlékezetesebb sztori az volt, amikor az egyik srác, akibe nagyon szerelmes voltam, azt ecsetelte nekem, milyen nőt szeretne feleségül venni. Az persze nagyon hamar világossá vált a számomra, hogy ennek a nőnek köze sincs hozzám, de egy szót sem szóltam, sőt ezek után még ágyba is bújtam vele. Később, amikor a mellkasán feküdtem, feltettem a kérdést magamnak, hogy mégis mit keresek én itt ennek a férfinak a karjaiban??? Miért hagyom, hogy használjon, megalázzon, miért vágok jópofát mindenhez?

Forrás: Shutterstock

Ez volt az első pont, amikor felismertem magamban az áldozatot, megláttam a kislányt, aki alámegy minden férfinak, csak hogy egy kis szeretetmorzsához jusson. Döbbenetes volt látni azt, hogy mennyire vonzódok egy olyan emberhez, aki ennyire semmibe vesz. Persze nem ő volt az első és az utolsó. Életem nagy szerelme évekig áltatott, hogy egyszer majd együtt leszünk, de ez sosem következett be. Nehéz volt fájdalmasan őszintének lennem önmagamhoz és belátni azt, hogy bár akármit megtennék érte, ő sosem fog engem választani.

A következő törést szintén egy olyan férfi okozta, aki azt sugallta, hogy érez valami irántam, végül ő maga mesélte el, hogyan jött össze egy másik lánnyal.

Az volt az a pont, amikor komolyan elkezdtem önismerettel foglalkozni, mert meg akartam tudni, hogy miért történik ez velem. Évekig boncolgattam a gyerekkoromat, az engem ért sérelmeket és persze rájöttem, mennyire nem szerettem eddig saját magamat. Hisz csak azt teszik meg velem, amit megengedek másoknak, én pedig nem tudtam határt húzni, nemet mondani, így nem tudtam megvédeni magam. Ma már fogom a fejemet, hogyan engedhettem meg azt, hogy ennyien bántsanak.

De azt is tudom, bármennyire fájdalmas volt, ezek a csalódások kellettek ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. Persze még mindig nem tökéletes, még sokat kell tanulnom, de már nem engedek közel magamhoz olyan embereket, akik semmibe vesznek vagy bántanak. Minden egyes férfinak hálás vagyok ezért az életemben, hisz ők mutatták meg, hogy bánok saját magammal. Bár sokszor azt kívántam, bárcsak soha ne találkoztam volna velük, ma már tudom, hogy nélkülük nem tartanék ott, ahol ma vagyok.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek