Megkéred a kezem, miközben hagymát vágok a pörkölthöz?!

Igen, romantikus eljegyzésre vágyom. Imádnám, ha nagy durranás lenne, ha a meghatottságtól könnyekben törnék ki. Az sem baj, ha a témája lerágott csont, mert aznap úgyis csak nekem szól majd.

Ezért nem bánnám, ha egy rózsaszirmokkal meghintett franciaágyon kerülne rá sor, ahogy azt sem, ha egy tengerparti naplementében tennék fel a nagy kérdést. Rosszul kellene éreznem magam amiatt, mert imádom a giccses, nyálban tocsogó és fényűző lánykéréseket, amiken táncol a fél utca és vonósok húzzák Ed Sheeran rongyosra hallgatott dalát, a vőlegény pedig egy szál rózsával a kezében letérdel a menyasszony elé? Lehet...

Pedig én mindig sírok ezeken az eljegyzési videókon. És nem, nem a csinnadratta miatt, vagy azért, mert "beveszem ezt a maszlagot", hanem mert azt gondolom, hogy titkon minden nő arra vágyik, hogy a szerelme a csillagokat is lehozza neki az égről.

Néha még mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy mitől is alélnánk el pontosan, csak arra vágyunk, hogy a párunk szemében mi legyünk az egyetlenek, az igaziak.  

Számomra minden ilyen - hatásvadásznak nevezett - eljegyzés egy dolgot közvetít igazán. Azt, hogy a leendő vőlegény energiát és időt nem kímélve mindent elkövet, hogy lenyűgözze szíve választottját. A homokba írva szerelmet vall, kisfilmet készít, vagy flashmobot szervez. Tedd a szívedre a kezed: ha te lennél a "főszereplő", valóban nem hatódnál meg egy ilyen hatalmas gesztus láttán?

Hát persze, hogy nem, sőt, sokan még a hányingerükkel is küszködnének. Manapság ugyanis már képtelenek befogadni a romantikát. Nemhogy nem bűvöl el, de még viszolygást is kelt.  

 

Forrás: Shutterstock

Mert egy olyan világban élünk, ahol semmi nem az, aminek látszik. Egy 21. századi modern, független nő körberöhögné az udvarlóját, ha az egyik nap telerakná a szobáját több száz rózsacsokorral. Felhúzott szemöldökkel nézne rá egy szerenád után is, hogy "Jó, de hol vannak a kandi kamerák?"

Egyszerűen nem divat lovagiasnak lenni, sőt, inkább kínos. És ha kapunk is ilyen gesztusokat, értetlenül állunk a helyzet előtt, nem tudjuk mire vélni, jól kezelni meg végképp nem. Ezért trendibb azt mondani, hogy "Szívem! Én nem vágyom semmi különlegesre, megkérheted a kezem akkor is, amikor épp hagymát szeletelek a pörkölthöz!"

Mert aki fényűző eljegyzésre és nagy lagzira vágyik, az bizonyára csak a kapcsolatának legsötétebb foltjait igyekszik elrejteni. Kizárt, hogy egy boldog, tiszta szerelemben éljen, és ezt csak úgy szimplán, örömében akarja világgá kürtölni. Hiszen rögtön felmerül a kérdés: valóban szerelmesek, akik kifelé nagyon annak mutatják magukat, vagy mindez csak a nagyközönségnek szól?

Szerintem pedig nem ezen múlik egy pár jövője. Bármilyen lánykérés végződhet válással, a csöpögős ugyanúgy, mint az egyszerű. Számomra egy a fontos: hogy szeressen a párom. Ha pedig szeret, akkor ismer engem, a vágyaimat, az álmaimat. Tudja majd rólam, hogy nem kell zsebbe nyúlnia azért, hogy lenyűgözzön, ellenben teljesen odáig leszek majd egy mesébe illő eljegyzéstől. Ez lehet egy néhány mécsesből kirakott kis szívecske, egy általa előadott zongoradarab vagy egy desszertben elrejtett gyűrű is.

Teljesen mindegy, a lényeg, hogy egy emlékezetes, soha vissza nem térő pillanatra készül, amit hosszasan tervez és szervez. Olyasmire, ami - jobb esetben - csak egyszer következik be az életünkben, ezért szeretné megadni a módját, hogy amennyire csak lehet, tökéletes legyen.  

Ez a hozzáállás pedig azt tükrözi számomra, hogy fontos vagyok neki, és a kapcsolatunk is az.
Legyen romantikus, legyen szép! Persze, ne csak az eljegyzés, hanem a közös életünk is.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek