30 éves vagyok, de még nem volt komoly kapcsolatom, mi a baj velem?

Gyakran ülünk össze a csajokkal és igyekszünk megfejteni az élet nagy kérdéseit.

Egy ilyen koktélokkal kísért, meleg nyári estén hangzott el az egyik barátnőm szájából az a mondat is, hogy

„Szívem, 30 éves vagyok, de még nem volt komoly kapcsolatom, mi a baj velem?"

Ahogy elkezdtük fejtegetni ezt a kérdést, hamar rájöttünk, hogy a társaságban több olyan kedves, szép, csinos és intelligens csaj is van, akinek még soha nem volt egy vagy két évnél hosszabb párkapcsolata. Ám az a lány, aki a kérdést feltette még egyetlen pillanatig sem járt együtt pasival. Jöttek mentek az alkalmi kapcsolatok, kivel rövidebb, kivel hosszabb ideig tartott a szenvedélyes románc, ám senkivel sem mélyült el annyira, hogy eljussanak arra a pontra, amikor kimondjuk: együtt vagyunk!

A barátnőim köre nagyrészt harmincas, sikeres, csinos és elfogultság nélkül mondhatom, hogy különleges nőkből áll. Mégis kiderült, hogy a nagyrészüknek nem csak, hogy nehezen megy a pártalálás de sokan még soha nem éltek együtt az aktuális imádott pasijukkal sem.

Hogy mi a baj velük? Hogy miért nem tudnak kapcsolódni olyan mély és őszinte minőségben, ami lehetővé tenné a klasszikus párkapcsolat kialakítását? Őszintén szólva fogalmam sincs, hiszen én kívülről a tökéletes „feleségnek valót" látom bennük.  

Az a gondolat is felmerült a nagy titok megfejtése közben, hogy mégis mi kell egy korunkbeli pasinak? Mi nem felelünk meg nekik, vagy ők nem felelnek meg nekünk?

Hogyan fordulhat elő az, hogy egy harmincéves fiatal, gyönyörű, sikeres nő, nem találja meg azt a hasonló adottságokkal rendelkező pasit, akivel boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak? Azt mondják, hogy mindennek a maga idejében kell megtörténnie, ezért semmiképpen sem jó ha sürgetjük, de az sem ha túl későn tapasztaljuk meg azokat az élményeket, amik a későbbiekben meghatározzák a személyiségünk alakulását.

Forrás: Shutterstock

Azt, hogy pontosan mikor kell megélnünk, az első komoly kapcsolatot, vagy, hogy mikor kell, összebútoroznunk a szerelmünkkel senki sem vésheti kőbe. Ezt mindenkinek a saját maga tempójában kell megtapasztalnia. De az vitathatatlan, hogy a legtöbb harmincas éveiben járó ember éppen ezekben az években van a fészekrakás időszakában.

A barátnőm, akinek eddig még az együtt járásban sem volt részre szomorúbb és kétségbeesettebb, mint valaha. Úgy érzi, hogy vele van a baj, és benne van a hiba, amiért hosszú évek óta, folyamatosan rosszul választ. Magas, vékony, olyan akár egy modell, aki most lépett le a legelőkelőbb magazin címlapjáról. Több diplomája, és szuper munkahelye van, a saját lakásában él, és nem utolsó sorban remekül is főz. Mégis felteszi a kérdést magának, hogy mi lehet a baj vele. Mivel szeretetre, gyermekre és stabil kapcsolatra, házasságra vágyik, először egyértelműen magát vizsgálja meg, és nap mint nap arra a következtetésre jut, hogy biztosan vele van a baj. Valamit rosszul csinál, ezért nem kell a pasiknak.

Pedig ha jobban belegondolunk már maga a kérdés sem megfelelő. Miért is lenne bármiféle baj, azzal az emberrel legyen az akár fiú akár lány, aki harminc év alatt még nem élt együtt senkivel, vagy nem találta meg azt az igazit, akit az Isten is neki szánt?  

A nagyszüleink idejében teljesen természetes volt, hogy a nők a húszas éveik elején már édesanyák voltak, ma viszont már teljesen más időket élünk. Igaz, hogy ma sok korombeli fiatal éppen házasság vagy családalapítás előtt áll, de ez nem azt jelenti, hogy akinek még nem itt tart az élete az rosszabb ember lenne vagy, ahogy a barátnőm fogalmazott valami baj van vele.

A nagy ötyézésünk végére sikerült pontot tenni a barátnőm kérdésének a végére, és elhitetni vele, hogy tényleg nem vele van a baj, amiért még nincs túl élete nagy kapcsolatán. Kiderült, hogy több olyan régi negatív tapasztalat nyomja a lelkét, amik nem engedték eddig a mélyebb kapcsolódásra. Ezek a régi sebek gátat szabtak a lelkében, és megakadályozták még az őszintén közeledőket is abban, hogy egy bizonyos ponttól közelebb kerüljenek hozzá. Ám ez semmiképpen sem nevezhető bajnak. Egy csalódás után szinte természetes ha bizalmatlanul állunk egy idegen elé.

Úgy, ahogy mindenre erre is az idő a legjobb gyógyír. Ahogy egyre távolabb kerülünk a rossz élményektől annál nagyobb az esélye annak, hogy újra nyitott szívvel tudunk közeledni egy idegen felé. Így történt ez a barátnőmmel is, akivel néhány héttel a lelki fröccsök után éppen a szerelmével kézen fogva andalgott, amikor találkoztam vele.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek