Ezek után már azt sem hiszem el, amit kérdezel

Sajnos sokan tudják, milyen egy notórius hazudozóval élni. Akár vérrokoni kötelék fűzi az embert az illetőhöz, akár párkapcsolatot folytat vele, biztos, hogy hosszú érzelmi hullámvasútra számíthat, ha tartósan mellette marad.

Kutatások bizonyítják, hogy a nők és a férfiak más-más indíttatásból kamuznak, és ennek főként evolúciós okai vannak. A pasik általában önös érdektől vezérelve füllentenek, önmagukat akarják jobb színben feltüntetni, illetve szeretnék elkerülni a leszúrást, a párjuk nyaggatását. A nők ezzel szemben legtöbbször mások lelki békéje és a bizalmi viszony megőrzése érdekében fanyalodnak az őszintétlenségre.

Ezekre a viselkedésmintákra őskori életünk tanulmányozása által találhatunk magyarázatot. „A teremtés koronája" sosem engedhette meg magának azt, hogy gyengének vagy hiteltelennek lássák őt, a nők pedig már hajdanán is értettek az otthon melegének megőrzéséhez és a csoporton belül kialakult konfliktusok elsimításához.

Természetesen nemcsak az evolúció, a neveltetés is nagyban meghatározza azt, hogy valaki mennyire hajlamos a hazudozásra. A szigorú szülők mellett felcseperedett gyerekek megtanulják, hogy a füllentés által elkerülhetik a szidást, a büntetést, így sajnos sokan közülük felnőttként is ezt a taktikát alkalmazzák párkapcsolati konfliktusok esetén.

Emlékszem, amikor először jöttem össze egy ilyen férfival, hihetetlenül sokkoló élmény volt számomra, mikor kiderült, milyen lényegtelen hülyeség miatt vetített már az ismerkedési szakaszban. Egy táborban önkénteskedtünk, és megígérte, hogy kijön egy adott napra, de végül nem jelzett és meg sem jelent. Később azt mondta, megsérült a kutyája, ezért orvoshoz kellett vinnie, aztán hónapok múlva derült ki, hogy kiment a fejéből, elintéznivalója van, ezért nem jött. Kérdeztem, miért nem mondta el az igazat, erre azt felelte, nem akarta, hogy megharagudjak rá.

Forrás: Shutterstock

Mondtam, hogy a hazugságért sokkal jobban haragszom, mint egy emberi hibáért, de a kapcsolatunk alatt sajnos rendre bebizonyosodott, hogy nem vette komolyan ezt a kijelentésemet.

Egy másik volt barátomtól fél évvel a szakítás után tudtam meg, hogy nagyrészt azért nem alakultak ki benne komoly érzések irántam, mert még fülig szerelmes volt az exébe. Két hónapig voltunk együtt, én szedtem ki belőle nagy nehezen, hogy baj van, de nem mondta meg az okát, én pedig utána hónapokig marcangoltam magam, vajon mit szúrtam el.

Utána egyébként újra összejöttek, a csaj pedig nemrég még pszichológussal akarta kikezeltetni magából a féltékenységet, amiről azt hitte, alaptalan, holott a pasi velem és több másik nővel is csalta őt. (Alapvetően diszfunkcionális volt a viszonyuk, egyes időszakokban kéthetente szakítottak, így én ezt nem tekintettem párkapcsolatnak, hiába csúfolták annak – még mielőtt a gerincemről és az erkölcsi tartásomról kezdene érdeklődni a kedves olvasó.)

Ma már tudom, hogy a legtöbb szerelmi viszonyban mi sarkallja a pasikat a kamuzásra, ezért megtanultam felismerni még a legapróbb red flageket is. Úgy vélem, egy-két elkapott füllentés az összecsiszolódási szakaszban még nem a világ, ha a másikban megvan a szándék a változtatásra és a hibáiról folytatott őszinte kommunikációra. Ha azonban a partner javíthatatlannak tűnik, nem érdemes küzdeni érte, hiszen ellenkező esetben hosszú távon mindkét fél belegabalyodik majd a hazugságok fojtogató hálójába.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek