Igazi férfi az, aki nem csak dumál, hanem tesz is értem

„Egy férfi legyen férfi!" – hallom sokszor, de talán az már személyenként eltér, hogy kinek ki számít férfinak. Én például nagyon bírom, ha egy pasi tudja, mit akar és tesz is érte, nem csak álmodozik és várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön.

Nemrég voltam egy hajós rendezvényen, ahol sok helyes férfi megfordult. Egyet ki is néztem magamnak és úgy tűnt, hogy kölcsönös a szimpátia, többször egymás szemébe néztünk és párszor egymásra is mosolyogtunk. Gondoltam, megtettem, amit egy ilyen helyzetben egy nőnek meg kell tennie, adtam bőven jeleket, de csak nem történt semmi. Még tettem egy utolsó próbát, elmentem egyedül levegőzni a hajó végébe, hátha veszi a lapot, de nem, ő továbbra is inkább a haverjaival beszélgetett.

Vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, hogy nem kelletem tovább magam előtte, ha nem, hát nem. Öreg vagyok én már a viszonzatlan érzelmekhez. Elköszöntem a barátaimtól és elindultam a kijárat felé, de nem értem el odáig, ugyanis egy másik srác a nevemen szólított és megkérdezte, hogy jól tudja-e, hogy újságíró vagyok. Pislogtam, mint a hal a szatyorban, még életemben nem láttam, fogalmam sem volt róla, honnan ismer engem. Sejtelmesen mosolygott, terelte a témát, mindenesetre a magabiztossága nagyon megtetszett, így maradtam vele még egy kicsit beszélgetni. Amikor már tényleg későre járt, felajánlotta, hogy hazavisz és útközben elárulta, hogy kinézett magának az este folyamán és körbekérdezgetett az ismerőseinél, mit tudnak rólam. Mivel ismerek pár embert a társaságból, így nem volt olyan nehéz dolga.

Ahogy kiszálltam a kocsiból, megfogalmazódott bennem, hogy számomra ilyen az igazi férfi. Aki nemcsak távolból nézeget, hanem képes konkrét tettekre is, és nem csinál túl nagy ügyet abból, hogy leszólítson. Nem csak beszél a levegőbe, hanem tesz is értem valamit.

Forrás: Shutterstock

Nem először fordult elő, hogy egy idegen férfi a tetteivel vett le a lábamról. Egyik kedvenc történetem az, amikor sok évvel ezelőtt leszólított egy srác, két alma volt a kezében és megkérdezte, kérem-e az egyiket. Annyira kedves gesztus volt, hogy nem lehetett neki ellenállni. A másik az volt, amikor tavaly nyáron egy naplementés SUP túra során elvesztettem az egyensúlyérzékemet és beleestem ruhástul az iszapos vízbe. Az volt a szerencsém, hogy a túra egyik férfi résztvevője ott volt a közelben, segített kikászálódnom a vízből és tartotta bennem a lelket. Már lement a nap, hűvös volt, csuromvíz voltam és még 40 percet kellett evezni, ő pedig végig mellettem volt, bíztatott és egy pillanatig sem éreztette velem azt, milyen béna voltam.

Sajnos az ilyen típusú pasik kezdenek kihalni. A férfiak egyre inkább elkényelmesednek, a legkisebb energiabefektetéssel akarnak becsajozni, amiről szerintem nagyrészt mi nők is tehetünk. A mai emancipált világban ugyanis egyre nagyobb divat, hogy a nő kezdeményez, amivel persze nincs semmi gond, csak egy jobb kinézetű pasi az esetek nagy többségében már inkább meg se mozdul, hanem megvárja, amíg egy csinos szőke leszólítja.

Lehet, hogy kezd kimenni a divatból, de én azt gondolom, hogy egy nőnek igenis fontos, hogy a férfi udvaroljon és tegyen érte. A „jaj de szép vagy" duma már senkit sem hat meg, ennél több kell: üres szavak és ígéretek helyett a tettek, egy kedves gesztus, bármi, ami azt igazolja, hogy igenis fontosak és különlegesek vagyunk. Bár mi nők erősnek és függetlennek mutatjuk magunkat, igenis vágyunk arra, hogy ellágyuljunk egy férfi karjaiban, hogy végre ne nekünk kelljen megváltani a világot, hanem minket akarjanak meghódítani.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek