Te megszabadulnál a macskádtól a párod kedvéért?

Az egyik exemtől kaptam ajándékba a macskámat. A srác ment, Bibike jött, így hamar egyedülálló „anyuka" lett belőlem. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szeretetet leszek képes érezni egy állat iránt és azt sem, hogy problémát jelent majd a társkeresés során.

Nemrég randiztam egy férfival, aki elég hamar kinyilvánította, hogy nem szívleli az állatokat a lakásban. Egyenesen a pápától idézett, miszerint egoizmus az állattartás, mivel a szingli emberek életében a kutyák és a macskák elfoglalják a gyermekek helyét. Randipartnerem úgy gondolta, hogy amúgy sincs jogunk az állatokat fogva tartani, dönteni a sorsukról, és eleve ez egy függőségi viszony, semmi köze nincs a valódi szeretethez. Nagyokat nyeltem, miközben ezt hallgattam, mivel bizton állíthatom, hogy a macskámnak semmi köze nincs ahhoz, hogy nincs gyermekem, viszont amíg nincs, valóban ő a társam a mindennapokban, bármilyen szánalmasan is hangzik ez.

Lehet, hogy nincs más választása, de ő az, aki odakuporodik az ölembe és reggel dorombolással indítja a napomat. Ő tanított meg engem az önzetlen szeretetre, én pedig igyekszem a legjobb gazdi lenni, már amennyire tőlem telik.

Itt azonban a beszélgetés nem állt meg, randipartnerem tovább feszítette a húrt. Megkérdezte, hogy nem gondolom-e, hogy esetleg a macska miatt elszalasztom majd az igazit. Mert, mi van akkor, ha az igazi allergiás a macskára, vagy szimplán rend- és tisztaságmániás, ami lássuk be, egy állat mellett meglehetősen problémás. Ez volt az a pont, amikor elhangzott az egy millió dolláros kérdés: megszabadulnék-e valaha a macskától a párom kedvéért.

Forrás: Shutterstock

Néztem magam elé, már a gondolattól is összeszorult a torkom és kategorikusan kijelentettem, hogy NEM. Az igazi épp attól igazi, hogy képes kompromisszumot kötni és sosem kérné, hogy dobjak ki egy állatot, aki 8 éve a mindennapjaim szerves része. Az állattartás egy felelősségteljes dolog, ez nem úgy működik, hogy „ja, már nincs rá szükségem, akkor kidobom a kukába". Annak az állatnak én vagyok a biztos pont, én vagyok a minden, nincs jogom hozzá, hogy csak úgy kirakjam, mert most éppen zavarja a köreimet.

Én elfogadom, hogy vannak emberek, akik nem szeretik a macskákat és azt is, ha nem akarnak egy állattal egy fedél alatt élni. Valóban ott van a macskaszőr mindenütt és igen, a macska néha az ágyamba is bemászik. Mivel 8 éve élünk együtt, ez már az ő otthona is, így szabad bejárása van mindenhova. Teljesen megértem, ha valakinek ez nem fér bele, de akkor nem egymást keressük. Rengeteg nőnek nincs se macskája, se kutyája, ott nem kell ilyen nehézségekkel szembenézni.

Sokszor eszembe jut, hogy a macskák és kutyák tulajdonképpen angyalok, akik azért születtek a földre, hogy megkönnyítsék számunkra a létezést. Minden nap mosolyt csalnak az arcunkra, ők akkor is szeretnek vagy ragaszkodnak hozzánk, ha szar napunk volt és úgy is érezzük magunkat. Elnézegetem az idős embereket, akiknek mindenük a kutyájuk vagy a macskájuk, és mindig arra gondolok,milyen csodálatos teremtmények az állatok, mert társaságot és vigaszt nyújtanak egy magányos embernek.

A legkevesebb, amivel viszonozni tudjuk az őszinte szeretetüket, hogy viszont szeretjük őket és gondoskodunk róluk haláluk napjáig. Egy pasi kedvéért pedig soha a büdös életbe nem fogok megszabadulni a macskámtól, mert bár a férfiak jöttek és mentek az életemben, ő 8 éve itt van velem és őszintén remélem, hogy pár évig még itt is marad.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek