Harmadik trimeszter: az öltözködés végére úgy fújtatok, mint aki lefutotta a félmaratont

A férjem már a gépnél ül és dolgozik. Úgy tűnik, elaludtam kicsit, ami nem is csoda, mert a gyermekem egész éjjel bulizott odabent és nem hagyott pihenni. Valamikor három körül nyomott el az álom. Addig hol pisilni járkáltam ki, hol a hasamat simogatva próbáltam lecsendesíteni nyughatatlan utódomat.

- Jó reggelt – csókol meg életem pasija (most még az egyetlen, de hamarosan már ketten lesznek). - Jól elaludtál – mosolyog.

Elmesélem neki, milyen szuper estém volt, majd megreggelizünk. Odakint tombol a tavasz. Végre a szürke tél után ragyogó időnk van, így elhatározom, hogy délelőtt sétálok egyet. Sajnos a férjem nem tud velem tartani, meetingje lesz. Sebaj, sétálni egyedül is jó. Illetve nem is leszek egyedül. Erre a gondolatra mosoly árad szét az arcomon.

Sétára alkalmas állapot

Reggeli után nekilátok, hogy összeszedjem magam és sétára alkalmas állapotba kerüljek. Ehhez először is meg kell fésülködnöm. Egyszerűen hangzik, de egyáltalán nem az. Igazából már semmi sem egyszerű. Középhosszú hajamat lófarokba fogom, de a sok karemelgetéstől – mire az összes tincset rendesen a fejem búbjára halmozom – teljesen kifulladok. Gyorsan feldobok egy alapozót és egy kis szempillaspirállt – ennél többre ma nem futja. Most jön a következő lépés, az öltözés.

Persze most sem azért zavar a pocakom, mert bajom van az alakommal, inkább azért, mert konkrétan mindenben megakadályoz. Mit vegyek fel? Újra kikémlelek az ablakon. Szépnek tűnik az idő, de azt sejtem, a napsütés ellenére azért még hűvös van. Egyberuha, bakancs, kabát – döntöm el. Ez a legegyszerűbb. Nadrágot már csak ritkán hordok, mert kész zsonglőrmutatvány a lábaimat belevarázsolni a nadrágszárba. Lehajolni nem tudok, ha leülök, akkor fel kell húzni a térdemet, hogy belebújtassam a bokámat a naciba – de ugye a térdemet sem tudom rendesen felhúzni. A ruha könnyebb. Csak belebújok fentről. Akkor van baj, ha harisnyát is fel akarok venni. De most nem akarok.

Egy szűk, bokáig érő, kötött ruhát szemeltem ki, abban nem fog fázni a lábszáram. Kapcsos melltartóval már régen nem szenvedek, inkább magamra kapok egy sportos fajtát, majd elkezdem átrángatni a fejemen a ruhát. Jesszusom, de sok anyag... mind feltorlódik a hasam felett, onnan cibálom lefele egészen a... a fenekem alatt megint megáll a történet.

Hát, ezzel nem boldogulok egyedül – látom be és a térdem felett megrekedt ruhában a férjemhez totyogok.
- Lehúznád a ruhámat? - kérem.
Pajzánul rám sandít.
- Fel vagy le? - kérdezi vigyorogva. Visszamosolygok rá. Értékelem a humorát, de a kezemmel mutatom az irányt.
- Kár – sóhajtja.
- Neked úgyis dolgoznod kell – grimaszolok és sarkon fordulok. Búcsúzásképpen, játékosan rácsap a fenekemre.
- Jó ez a ruha – kacsint, amikor tettetett felháborodással visszanézek a vállam felett.

Menni vagy maradni?

Az előszobába billegek. Olyan vagyok, mint egy pingvin. A cipőket nézve rájövök, hogy a bakancshoz zoknit kellene felvennem.

Naneeeeeee! - fut át az agyamon. Aztán az is, hogy a bakancsot sem tudom már felvenni egyedül. Múltkor is a férjem adta rám mindkettőt.

Hátrasimítom az öltözködési mizéria miatt a homlokomba szabaduló kósza tincseket, majd a nagylábujjammal előpiszkálok egy bebújós sportcipőt. Se színben, se fazonban nem illik az outfitemhez, viszont fel tudom venni egyedül. Igaz, zokni ehhez is kéne... de ezt most figyelmen kívül hagyom. Szükség törvényt bont – vonok vállat és feltornázom magamra a cipőt.

Már csak a kabát van hátra. Régen csak úgy fellibbentettem magamra, most tíz percig rángatom, hogy mindkét kezemet bele tudjam bújtatni.

A derekamra tapasztom a tenyeremet és sóhajtok egy nagyot, hogy elűzzem a rámtörő émelygést.

- Indulás! – adom ki magamnak félhangosan az utasítást, bár úgy belefáradtam már magába az öltözködésbe is, mintha lefutottam volna egy félmaratont. Egy röpke pillanatra átsuhan a fejemen, hogy séta helyett ledőlök a kanapéra és szunyókálok inkább egyet.

Ha tetszett az írás a sorozat előző részét itt olvahatod el: Amit soha ne mondj egy kismamának: "Ennek a gyereknek kicsi a feje!"

Nyitókép: Shutterstock