Újra megpróbálkoztam a tangával, de ennél rosszabbul nem is dönthettem volna

"Mi baj lehet?" – ezzel a felkiáltással bújtam bele egy újonnan vásárolt tangába. Az előzőket mind száműztem a háztartásból, de ennek a darabnak valahogy nem tudtam ellenállni, amikor megláttam az egyik bevásárlókörutamon. Korábban megfogadtam, hogy soha többet nem viselek ilyet, ugyanis egykor rendszeresen hordtam őket, és nem kis problémát okoztak. Időről időre mindig előjöttek a kellemetlen tünetek odalent. Nem gondoltam, hogy a tanga lehet az oka, amíg el nem látogattam a nőgyógyászhoz. Szúrós szemmel nézett rám, amikor bevallottam, hogy szinte csak ilyen alsóneműt hordok. Elmagyarázta, hogy azért nem szerencsés ez a viselet, mert a baktériumok előszeretettel utaznak a vékony textilcsíkon a fenékbe csúszó résztől a hüvelyig. A diagnózis bakteriális vaginózis volt, ami nem éppen vonzó szagú hüvelyfolyást jelent egy kis égő, viszkető érzéssel. Az orvos gyógyszerek mellett azzal az intelemmel küldött haza, hogy kerüljem a tangák viselését.

Egyértelmű instrukciókat kaptam, én mégis kísértettem a sorsot az új fehérneművel. Úgy gondoltam, hogy egyetlen alkalom nem okozhat problémát. Majd elővigyázatos leszek és odafigyelek az alapos tisztálkodásra. Szóval felvettem azt a szép kis darabot, és elindultam az éjszakába a barátnőimmel.

Tikkasztó meleg volt. Rég lement már a nap, és hiába éreztük jól magunkat, egy idő után nem tudtam felszabadultan nevetni és beszélgetni. Ekkor fordult meg először a fejemben, hogy talán mégsem volt jó ötlet a tanga. Ahogy múltak az órák, úgy vált egyre kellemetlenebbé a viselése. Elhessegettem a gondolatot, és próbáltam nem törődni az egyértelmű jelekkel. Azt gondoltam, hogy túl sokat jár az agyam, és csak bebeszélem magamnak a tüneteket. Megfogadtam, ha hazaérek, olyan alapos tisztálkodásban részesítem az intim területeimet, amilyenben még soha.

Így is lett. Az est végeztével azonnal megszabadultam az ördögi ruhadarabtól és beálltam a zuhany alá. Irrigáltam is, vagyis – biztos, ami biztos alapon – jól kimostam a hüvelyemet, hogy olyan kórokozó, aminek nincs ott helye, ne tudjon megtelepedni. Ezek után nyugodt lélekkel lefeküdtem, mint aki jól végezte dolgát. Egyáltalán nem tudatosult bennem, hogy milyen súlyos és sorozatos baklövéseket követtem el.

Talán mondanom sem kell, hogy ennek az egyetlen tangás estének olyan mértékű kellemetlen, halra emlékeztető szagú, híg folyás lett a hozadéka, amilyet még sohasem láttam. Régebben gyakori vendég volt nálam a bakteriális vaginózis, de csak most mutatkozott meg teljes valójában. Pontosan tudtam, hogy a tanga viselésével mit kockáztatok, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az alapos tisztálkodással mennyit lehet rontani a helyzeten. Fejvesztve rohantam az orvoshoz, bár a diagnózissal magam is tisztában voltam. Kiderült, hogy az irrigálásnál rosszabbat nem is tehettem volna. Ez ugyanis kimoshatja a jótékony baktériumokat, amelyek fenntartják a hüvely savas pH-ját, és arra hivatottak, hogy megvédjék a hüvelyt a különböző fertőzésektől. Hiába vezérelt a legjobb szándék, azzal okoztam bajt, amivel elkerülni szerettem volna azt.

Egy életre megtanultam a leckét: tangát soha többet nem veszek fel. A legnagyobb gondom vele, hogy bármennyire is alaposan tisztálkodom, a végbélnyílás környékéről a baktériumok túl könnyen átvándorolhatnak a hüvelyemhez. A tanga mellett azóta a hüvelyöblítést is messziről elkerülöm. Megjegyeztem az orvosom tanácsát, hogy normális esetben ennek a területnek nincs szüksége belső tisztításra. Elvégzi azt ő maga, ha nem avatkozom bele. Lehet, hogy a tanga csábító darab, de egészségesnek lenni a legszexibb. Szóval éljenek a laza pamut bugyik, és viszlát, híg folyás... Akarom mondani: a soha viszont nem látásra.

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Hirdetés

Vitagyn C® savas pH-értékű hüvelykrém a bakteriális hüvelyfertőzések kezelésének és megelőzésének kiegészítésére.