Felfordul a gyomrom, ha hozzám érsz...

A gondolataimból az ajtó nyitódása zökkent ki. Elmélyítem a légzésemet, és mozdulatlanul fekszem. Alvást színlelek. A tálcával zörög, aztán megérzem a súlyát, ahogy leül az ágy szélére. Az arcomhoz hajol, megcsókolja a szemhéjamat. Uralkodnom kell magamon, hogy fel ne sikoltsak. Ajka a járomcsontomra vándorol, aztán a fülemhez. Befelé ordítok. – Jó reggelt, szépségem! – hallom a hangját, és elfog az undor. – Jó reggelt – mormogom, ahogy lassan kinyitom a szemeimet.