Azt hiszed, a szépségedért gyűlölnek? Tévedsz: azért utál mindenki, mert belül rohadsz

Szerda volt, a heti „nagy napjuk". Ilyenkor az egész délutánt együtt töltötték, sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettek. A hét más napjain is összfutottak, ha szükség volt rá, messengeren is írtak egymásnak, ha valami eszükbe jutott, de a szerda volt a különleges napjuk, amikor semmi másra és senki másra nem koncentráltak, csakis egymásra.

Kende, ahogy szerdánként mindig, azt hallgatta, miért kegyetlenek, gonoszok az emberek, és miért is olyan jó, hogy ők ketten Teklával ennyire fontosak egymásnak.

- Látod, ezért jobb ez így, hogy a barátságunkra koncentrálunk, bár ez már több mint barátság. Szerelmespárként ezt nem tudtuk volna megadni egymásnak.

- Én meg tudtam volna, meg is akartam, próbáltam, de neked mindig sok voltam, mindig inkább más kellett, ahogy most is.

- Ne csináld ezt Ken, ez nem fair, tudod, hogy mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem, de nem akartam és most sem akarom azt, ami kettőnk között van férfi-nő viszonnyá degradálni. Mert ez egy csoda. Senki nem ért úgy meg, mint te, Ken.

- Ezerszer kértem, hogy ne nevezz így, Kende vagyok, a barátaim esetleg még Keninek szólítanak, de egy plasztikbaba nevét ne aggasd rám, könyörgöm!

- Nem szólíthatlak úgy, mint mások, akkor mitől lennék számodra különleges, ha még saját beceneved sincs, amin csak én hívlak.

- Jah, hát hívni, Teki, azt tényleg tudsz, amikor úgy van...

- Teki? Ez most hogy jött? És mi az, hogy ha úgy van??

- Tekla-Teki... Csak, hogy legyen egy beceneved, ahogy csak én szólítalak, amitől különleges leszek számodra. Az úgy van, az meg azt jelenti, hogy amikor nincs más.

Forrás: Shutterstock

 - Teki az nem Tekla, hanem teknős, az meg nem vagyok, ne szólíts így, te mindenképpen különleges vagy, hiszen a választottam vagy. A nincs más részt továbbra sem tudom értelmezni, sokszor mondtam már, kérlek, ne gyere ezekkel a passzív-agresszív dumákkal. Nyilván, ha van valakim éppen, akkor veled kevesebb időt tudok tölteni...

- Ha meg nincs, akkor jó vagyok lelki szemetesnek, hiszen ezért szakítottál velem, hogy überlegjobbhihetetlenülkibebaszott jóbarátok legyünk, mert ez az érzés többet ér... Tudom.

Lelki szemetes, gyűlölte ezt a kifejezést, de tény, hogy nagyon találó volt, az ő esetükben tuti, hiszen minden szerdája azzal telt, hogy ex-barátnője érzelmi zűrjeit, sérelmeit, fájdalmát hallgatta. Tekla nem értette, mi ezzel a baj, ő minden szerda éjjel megkönnyebbülve hajtotta álomra a fejét.

- Most komolyan? Nem elég nekem az a sok EQ 0-ás ember a környezetemben? Mint az anyám pl., meg az úgynevezett haverok?

- Anyáddal már megint mi bajod?

- Most pl. ez a hülye név... ha nem a Teklát választotta volna, akkor te most nem „tekizel", és ha te „letekizel", akkor a hátam mögött nyilván mindenki más is... Ah, annyira gáz ez az egész, Ken, tudod, hogy mennyire gyűlölnek a szépségemért, az anyám már a születésemkor is utált érte, nyilvánvaló, tudod, meséltem, hogy meggyőződésem, hogy pszichopata, aki meg akart ölni, mert féltékeny, hogy apám ennyire szeret. Ne csináld ezt te is!

- Kende...

- Jó, Kende, csak ezek után ne várd, hogy különlegesként kezeljelek...

- Sosem vártam. És ahogy már mondtam, nem tudom elképzelni, hogy utálna az anyád, pláne a szépségedért. Mindent megkapsz a szüleidtől, az eddigi 23 évedet jómódban töltötted. Az nem gyűlölet, hogy akar venni neked egy lakást, hogy önálló lehess...

- Azért akar lakást venni, hogy ne is lásson, és hogy ne legyek apám közelében.

Folyton ezzel jött, hogy utálja az anyja, meg meg akarta ölni. Pszichopata, aki direkt küldi máshova nyaralni, mint ahova menni szeretne, direkt akarja eltávolítani otthonról, ezért vesz lakást, persze olyan helyen, ahol Tekla nem akar lakni. Enyhén szólva el van kényeztetve.

- Egyszer bemutathatnád a szüleidet. Négy éve vagyunk együtt, és még nem találkoztam velük. Megnézném magamnak azt az állítólag pszichopata anyádat.

- Nem vagyunk együtt, úgy nem, ahogy te szeretnéd, és de, vártad, hogy különlegesként kezeljelek, amikor azt mondtad, hogy már elképzelted, ahogy a Margit-szigeten sétálunk kéz a kézben, nyakadban az egyik gyerek, én fogom a másik kezét, és boldogok vagyunk, akkor igenis akartad. Azt vártad, hogy te legyél az egyetlen, a minden. Jó, megértem, mindenáron engem akartál, sokan vannak ezzel így, de 19 éves voltam, amikor te már 22, úgy éreztem, máshol tartunk.

- Mindegy, mindig mindenre van magyarázat, csak tudod, azt nem értem, hogy ha máshol tartunk, ha az a 3 év, ami köztünk van, túl sok, ha másféle kapcsolatot akarsz, mert ez több barátságnál, ha minden lelki szenvedésedet, rossz pasiválasztásodat velem osztod meg, akkor miért zavar, ha nekem van valakim?Akkor miért szeretsz hirtelen újra belém, miért tartasz ellenállhatatlannak, és legfőképp, amikor szakítok a lánnyal és azt mondom, oké, próbáljuk meg újra (és újra és újra), akkor miért dobsz két hét után arra hivatkozva, hogy érzed, hogy el fogjuk rontani, és akkor oda a különleges kapcsolat???- Már te is gyűlölsz...

- Most komolyan sírni fogsz? Miért gyűlölnélek?

Forrás: Shutterstock

 - Amiért a többiek és az anyám... Mert szép vagyok, kívül-belül. Mert ismerem az embereket, érzékem van hozzájuk, mert figyelem őket és tudom, mire gondolnak, mit éreznek. Hiszen tudod, hogy nem véletlenül akarok pszichológus lenni. Az egészet ezért csinálod...

- Nem csinálok semmit, nem tudom, mi az egész, és hidd el, nem vagy szebb se kívül, se belül másoknál. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de folyton ezzel traktálsz, és nemcsak engem, hanem az egész környezetedet, és aztán panaszkodsz, hogy jaj, milyenek az emberek. Ha kevesebb sértést, vádat fogalmaznál meg másokkal szemben, másképp viselkednének, bár hozzáteszem, én semmi kirívót nem látok a haverjaink viselkedésében, a szüleidet meg, - mint tudjuk -, nem ismerem...

- Tudod, miről beszélek, ne játszd meg magad! Ez az egész, nem is tudom, hogy jött, nem vagy te ilyen, nem szoktál velem így beszélni, ez a csaj miatt van, az új nőd, az öreg csaj, a pszichológus...

- Az öreg csaj 29 éves, 3 évvel idősebb nálam, a bűvös hármas, érdekes, engem nem zavar, de ezt most nem akarom megbeszélni, sőt, bevallom, az egész kapcsolatomat nem akarom veled megbeszélni.

- Félsz, mi? Hogy ha beszélünk róla, rájössz, hogy nem ő az igazi. Mert görcsösen akarod, hogy az legyen, mert pszichocsaj, és tudod, hogy egyszer én is az leszek, és olyan nőt akarsz, amilyen én vagyok, de megsúgom, nem találsz ilyet, mert én én vagyok, és te engem szeretsz.

- Nem, már nem. Úgy már rég nem. És nem, nem félek, hanem örülök, hogy ő más, mint te, és tudod, már ne is haragudj, de ő végzett pszichológusként sosem elemez engem, nem boncol fel élve, míg te, aki még csak a felvételit tervezed, minden percben atomjaimra akarsz szétszedni, hogy elmondhasd, min kéne változtatnom, mitől lehetnék jobb, alkalmasabb, hozzád hasonló.Nem akarok hozzád hasonló lenni, és belefáradtam, hogy azt hallgassam, hogy neked milyen rossz, pedig te milyen jó ember vagy, ennek ellenére gyűlölnek, a világ összefogott ellened, nem érted, mivel érdemelted ki. Unom. Rettenetesen...- Jó is a pszichonő a háznál, mi? Jól kielemeztetek, talán ki is röhögtetek a hátam mögött.

- Nem elemeztünk ki, bevallom, az elmúlt 2 hónapban egy szót nem beszéltem rólad, nem is tudja, hogy létezel.

Forrás: Shutterstock

 

- Azt akarod mondani, hogy van egy csajod, és nem meséltél még neki a különleges kapcsolatunkról, meg sem említettél engem, akihez több mint barátság fűz, aki...

- Kérlek, hagyd ezt abba!

- Félsz! Félsz, hogy ha tudna rólam, találkozni akarna velem, és ha találkoznánk, megérezné, hiszen ez a munkája, sőt tudná, hogy sosem lehet ő az egyetlen, mert az a hely már foglalt a szívedben.

- Tekla, én nem félek, csupán szerelmes vagyok, és nem beléd. Nem akarom, hogy te ebbe belerondíts, mert megpróbálnád, ebben biztos vagyok. Mert kizárólagos tulajdonodként tartasz nyilván, és te a birtokodat megvéded, mindegy hány ember életébe kerül. Ehhez a barátnőmnek semmi köze, nem az elmúlt két hónapban kezdődött ez az egész, csak te nem akartad tudomásul venni, úgy csináltál, mintha minden jó lenne. De semmi nem jó, mert rádöbbentem, hogy kihasználsz, hogy csak azért kellek, hogy legyen, akinek elsírod a bánatodat, legyen valaki, aki mindig kéznél van, hogy ha nincs más, akkor „járósat" játszhass vele. Sosem szerettél és soha nem is fogsz. Négy év alatt számtalanszor kezdtük újra, ha neked épp úgy volt jó, de szex közöttünk jó, ha 2-3 alkalommal volt, mert te nem kívánod, nem szereted, neked nem jó. Én ehhez már öreg vagyok, és egyébként te is. Ne akarj pszichológus lenni, amíg el nem mentél egyhez, hogy helyrepofozzon, mert veled baj van, nagy baj!

Fogalma nem volt, honnan vette a bátorságot, hogy beolvasson, eddig mindig ráhagyta, ha pszichológus akar lenni, legyen, de belül Kende érezte, hogy akinek ennyire lételeme mások manipulálása, az inkább maga szorulna kezelése. De eddig nem mondta ki. Tekla meredt szemmel bámult rá.

- Úristen, mintha a nővéremet hallanám!

- Gondolom, ő is gyűlöl, mert te szép vagy, ő meg nem, és féltékeny, mert te vagy apád kedvence, meg amúgy is örökölte anyádtól a pszichopátiát...

- Gúnyolódj csak, de hozzám ne gyere majd sírva, a szerelmedet bizonygatva, amikor rájössz, hogy a csajod nem szeret, és hogy te sem szereted őt, mert ő nem én vagyok, mert akkor én már nem leszek itt neked.

- Te sosem voltál itt nekem. Nem tudnál felidézni egyetlen olyan beszélgetést sem, amikor én mondtam el neked a bánatomat. Ha rólam volt szó, akkor mindig valamiféle kritikát fogalmaztál meg, kifogást, kérést. De ennek vége. Én nem leszek többé a lelki szemetesládád, belém többet nem törlöd a lábaidat, Teki! Boldog akarok lenni és az is leszek. Nélküled.

És ezzel a mondattal Kende le is zárta a beszélgetést, azzal együtt pedig életének egy szakaszát. Egy év együttjárás után megkérte a barátnője kezét, összeházasodtak, egy cuki kétéves kisfiú boldog szülei.
Teklát felvették pszichológia alapképzésre, megírta Kendének messengeren, de ő válaszra se méltatta. Tekla még próbálkozott párszor, írogatott, de válasz sosem jött. Kende elgondolkodott rajta, hogy letiltja, de olyannyira nem volt fontos számára sosemvolt párja, hogy még erre sem méltatta. Egy idő után a zaklatások elmaradtak. Hogy azóta mi van Teklával, nem tudja. Még néhány év, és talán végzett pszichológus lesz. Na, attól mentsen meg mindannyiunkat az isten!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek