szerelem kibeszélő sors párkeresés
A naplóm a kézzelfogható múlt. Időkapszula magamnak, magamról. Ahogy a kamrában sorakozó befőttek megőrzik a nyár édes ízeit, úgy őrizte meg a naplóm a múltam fontos eseményeit. Azt, amit akkor annak véltem.

2000. október 21.

Valami csoda folytán újra találkoztam Zs.-vel, akivel egyszer már volt egy olyan randink, amire egyikünk sem ment el. Most újra megbeszéltünk egy találkát, és szívre tett kézzel megesküdtünk, hogy ott leszünk. Ott is voltunk, bár azt hiszem, én megküzdöttem életem eddigi legnagyobb kihívásával: megpróbáltam szép lenni a randira.

Forrás: Getty Images/gilaxia/Gilaxia

Első körben kisminkeltem magam, alapozó, szemhéjpúder, szemceruza, szempillaspirál, rúzs. Semmi hivalkodó, földszínek, ahogy azt a képes magazinok tanácsolták. Úgy gondoltam, hogy a második első randira egy szolid színűre lakkozott műköröm dukál, vettem is egy készletet hozzá.

A jobb kezemre felragasztottam a karmokat, és elgyönyörködtem bennük. Soha nem volt még azelőtt ilyen a kezemen, fura, idegen érzés volt, de az ujjaim nagyon szépek lettek tőle. Abba viszont nem gondoltam bele, hogy a bal kezemre sokkal nehezebb lesz felragasztani.

Mit nehezebb? Egyszerűen lehetetlen.

Az egyébként sem ügyes jobb kezem a körmöktől teljesen bénává vált. Semmit nem tudtam megfogni vele, ami kisebb volt, mint egy fotel. Nagy kínlódások árán végül egy köröm volt a helyén, illetve majdnem a helyén. Kilencven fokos szöget zárt be az ujjammal...

Lányosan káromkodtam, és az idegösszeomlás határán abbahagytam a műkörmözést, hogy majd később újra megpróbálom, miután csodálatos loknikat varázsoltam a hajamba. Majd ha eljön az ideje, nem szabad elfelejtenem azt tanácsolni a lányomnak, hogy ne a randija napjára ütemezze az új dolgok kipróbálását. Maradjon a kitaposott, biztonságos ösvényen, vagy egy, a hajába gabalyodott körfésűvel végzi, mint az anyja...

Még egy órám volt addig, hogy megérkezzen értem Zs. Kilátástalannak tűnő helyzetemben egyet tehettem: sírni kezdtem. Emiatt pedig a sminkem is szétfolyt, és a szempilláimról lefelé csordogáló kis fekete patakok tették teljessé a boldogtalanságomat.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/mauro grigollo/Mauro_Grigollo

Feladtam. Durcásan leültem a nappaliban, úgy, ahogy voltam: vöröslő szemekkel, szétfolyt sminkkel, kócosan, a hajamba ragadt körfésűvel, egyik kezemen katonásan sorakozó, a másikon magányosan, kilencven fokban kornyadozó műkörmökkel.

Apu épp valami meccset nézett, néha rám pillantott, majd feltette a pontot szépségápolási balsikerem i betűjére: "Minden hülye ünnepet átveszünk már Amerikától. Micsoda őrültség ez a Halloween is, hogy szörnyeknek öltöznek az emberek!"

15 perc alatt leszedtem, lemostam mindent, és úgy mentem a második első randinkra, hogy csak egy szolid fekete vonalat húztam szemceruzával a szemhéjamra. A randi jól sikerült, Zs. azóta már a férjem. Az évek során nem ügyesedtem sokat, ami a női rituálékat illeti, de őt ez nem érdekli. Így szeret.

Pónya-Papp Andrea

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.