szerelem viszonzatlan szerelem kibeszélő fájdalom
Ott csücsülsz a szívem legragyogóbb trónján. Pedig már messze jársz. Közel vagy, és mégis milyen távol. Közben pedig pereg az élet: villogva halad el előttem a mentő, siet valakihez, akinek szüksége van rá. Nekem pedig rád...

Kérem a titkos receptet, amitől elmúlik ez az érzés. Mikor unom már meg, hogy utánad sír a lelkem? Mikor jön el az a nap, amikor már nem fog dübörögni a szívem, és nem kezdem el kapkodni a levegőt, ha eszembe jutsz?

Hidd el, próbálok túljutni rajtad: elfelejteni, kitörölni az elmémből, az összes sejtemből és minden könnycseppemből. De ott vagy az agyam hátsó kis zugában. Bezártalak egy ládába, te pedig hangosan ordítasz odabent. Csitítalak, de nem hallasz meg, egyre csak visszhangzol a fejemben.

Bár süket lennék! Bár kettétéphetnélek, mint egy papírt, melyre az arcodat nyomtatták! Bár megmutathatnám azt a káoszt, amit okoztál! Könyörögnék, hogy segíts. Járd végig velem a sűrű erdőt, légy a kijárat a semmiből, és segíts, hogy ne fájjon minden lépés. Megtehetném, hogy szólok, de megéri? Jobban leszek, ha a karjaidba rohanok, ahogy azt már milliószor elképzeltem? Vagy csak újabb dózist kapok az elérhetetlenből, mely szép lassan méregként folyik szét a testemben?

Nem kell mindennek nehéznek lennie, de te mégis az vagy. Ólomsúlyként telepszel rám, és beleszakadok. Menj el kérlek, legyen béke - bennem és köztünk. De aztán írj rám! Írd, hogy nem ezt akarod, hogy megbántad, és mégsem jó nélkülem.

Forrás: Shutterstock

Látod, ezt okoztad: tűz és víz tombol bennem. Szeretlek és gyűlöllek egyszerre. Szeretem, amit tettél velem, és gyűlölöm, amivé változtattál. Sosem végződő ördögi kör lettél az életemben. Vajon érti ezt bárki is? Hogy minden álmomban ott vagy, és a falat kaparva ordítok, hogy maradj még. Vajon meddig tűröm még, hogy csupán a lelked megnyugtatására használsz? Mert sajnos ez a valóság: csak szólsz, és bármi is történt, képtelen vagyok hátat fordítani neked.

Talán majd öregkoromra kiürülsz belőlem, akkorra megnyugszom, és megértem, miért volt ez így. Addigra talán alábbhagynak az apró szívrohamok, ha meglátok egy férfit, aki hasonlít rád. Imádkozom majd érted...

Hogy boldog légy, teljes és napsütötte tavasz annak a személynek, akihez tartozol. Hogy lehelj csókot a homlokára, mikor nehéz az élet, és fájnak a napok. Hogy éjszakánként szorosan öleld magadhoz, attól félve, hogy eltűnik az idő múlásával. Hogy érezd: vele kerek a világ. Remélem, én is megtapasztalom egyszer, hogy ez milyen...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.