Férfivélemény: Miért bonyolítod túl, amit egy igen vagy egy nem is megold?
A nőket sokszor vádolják azzal – főképp a férfiak –, hogy túlbonyolítják a dolgokat, ezzel ellentétben minket férfiakat inkább az a vád szokott érni, hogy túlzottan szimplifikálunk kérdéseket, és nem foglalkozunk a mögöttes tartalommal. Az arany középút valahol a kettő között helyezkedik el. Vannak azonban helyzetek, amikor a dolgok igenekre és nemekre történő leegyszerűsítése rengeteg fejtörést megspórol.
Ez persze sokban függ a megoldandó helyzettől is, de azt vallom, hogy egyfajta mérlegelési eszközként mindig célszerű lebontani a kérdéseket a lehető legegyszerűbb komponensekre.
Ez az egész kérdéskör akkor merült fel bennem, amikor egy hölgy barátom kifejtette nekem a kissé szövevényesre sikerült szerelmi életét, melynek részleteiről elég annyit tudni, hogy lényegében a középiskolai éveink túldramatizált szerelmi civódásaira hasonlít leginkább. Akar tőlem valamit? Akkor miért nem mondja? Most akkor én írjak neki? Várjam meg míg ő ír? De meddig várjak? Ezekre a kérdésekre a válaszom annyi volt, hogy ne bonyolítsd túl, kérdezz rá, szeretne-e tőled valamit, és le van tudva! Mindannyian hajlamosak vagyunk túlszárnyaló képzelettel elrugaszkodni a valóságtól, és olyan forgatókönyveket kreálni az életünkben felmerülő nehézségekre, melyeknek semmi alapja nincs a félelmeinken kívül. Minél tovább elmélkedünk egy kérdésen, annál jobban elszabadul a képzeletünk, míg végül teljesen belegabalyodunk a saját magunk által elképzelt problémákba.
Ez természetesen csak az én fejemben ment ennyire egyszerűen, így kaptam is a kérdéseket, hogy „jó de mégis hogyan kérdezzem meg, és mi van ha nemet mond?" Semmi, a nem az nem, legalább kaptál egy választ, halad tovább az élet. Mai fejjel visszagondolva szórakoztató, hogy tinédzserként az ember mennyi ideig tudott agyalni egy-egy visszautasításon, míg ma, ha jobban arcon is csap egy ilyen helyzet, egy-két nap búslakodás után megy tovább az életünk. Persze, van az úgy, hogy az embernek erőt kell vennie magán és be kell vállalnia, hogy a fejében elképzelt forgatókönyvet keresztülvágja egy hirtelen kapott nemleges válasz, de ha ezzel sikerül megspórolni mindazt a fejfájást és hajcihőt, amit az okoz, hogy alapvetően egyszerű, eldöntendő kérdéseket bonyolítunk túl, akkor miért ne „könnyítenénk" meg a saját dolgunkat? A végeredmény ugyanaz marad, egyszerűen csak az odavezető út lesz az, ami könnyebbé válik.
Ugyanez a gondolatmenet természetesen az élet egyéb területein is érvényes lehet. Ugyan fontos, hogy mindig megvizsgáljuk a lehetséges forgatókönyveket egy döntési helyzetben, de a részletekben nem szabad elvesznünk. Legyen szó vitákról, egyéb szituációkról, ha hagyjuk, hogy az érzelmeink kavalkádja elfedje a lényeget, akkor végül csak egy helyben toporgunk majd, amíg bele nem őrülünk. Vagy szépen lassan lemaradunk azokról a megoldásokról, amiket egy kis nyugalmat magunkra erőltetve és egyszerűbben átgondolva is megláttunk volna.
Nyitókép: Shutterstock