Szeretnélek szerelemmel szeretni, de nem megy… sajnálom

Egy étteremben ülünk és én csak nézlek téged. Nézem, ahogy eszel, ahogy rám mosolyogsz és szenvedélyesen gesztikulálsz, miközben próbálsz meggyőzni az igazadról. Nézlek téged és elképzelem, mi mindent átélhetnénk együtt, ha tudnálak szeretni úgy igazán, de sajnos nem tudlak...

Annyira igazságtalan az élet, hogy akiért igazán odavoltam, annak én nem kellettem, aki meg értem van oda, az meg nekem nem kell. Ahogy itt ülsz velem szemben, élvezem a beszélgetésünk minden pillanatát. Egy hullámhosszon vagyunk, értem a vicceidet és te is az enyémeket. Ha olyan kedvünk van, csendben vagyunk és csak élvezzük egymás társaságát. Imádok veled kirándulni, nagyokat sétálni és hallgatni a vicces és bölcs élettörténeteidet. Nagyon jól érzem magam veled, otthon vagyok melletted és önmagamat adhatom minden percben. Te elfogadsz olyannak, amilyen vagyok, nem vársz el tőlem lehetetlen dolgokat, én pedig cserébe azt az arcomat mutatom, amit eddig nem sokan láthattak.

Belém látsz, érzed, hogy mire van szükségem és simogatod a nőiességemet bókjaiddal, kedves szavaiddal. Igazán nő lehetek melletted, mert biztonságot és erőt sugárzol. Ha veled vagyok, leomlanak a falaim, meg tudok neked nyílni annyi csalódás után.Még az érzéseimről, gyengeségeimről is merek beszélni, mert tudom, hogy te nem fogsz engem soha bántani. Csak az a bökkenő, hogy a szívem legmélyén tudom, hiába mindez, bármit tehetsz, én nem foglak tudni téged úgy szeretni, ahogy azt megérdemled.

Nem tehetek róla. Bármit megtennék, hogy ne így legyen, de nem vagyok beléd szerelmes és nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez valaha megváltozna. Nem vágyok az érintésedre, nem vágyok a csókodra, nem vonzódom hozzád. Bár imádok veled lenni, nem hiányzol, ha nem vagy velem. Ugyanolyan jó veled, mint nélküled.

Forrás: Shutterstock

Tudom, hogy te másképp érzel irántam, de nem mondod ki, mert nem akarod rám helyezni a nyomást. Reménykedsz. Azt gondolod, ha odaadó, kedves és megértő leszel, akkor majd másképp fogok érezni. De ebben tévedsz. Minél többet teszel értem, én annál rosszabbul érzem magam utána. Bűntudatom van, hogy nem tudom viszonozni az érzéseidet és ez lassan még inkább eltávolít tőled.

Nem akarok játszadozni veled. Nem akarom veled elhitetni, hogy én leszek az a nő, aki ágyba viszi a reggelit, aki ápol, ha beteg vagy és aki gondoskodóan átölel, ha rossz napod volt. Nem akarlak azzal áltatni, hogy én leszek az a nő, aki szenvedélyesen hozzád simul és azt súgja a füledbe: „Őrülten kívánlak...". Nem én leszek az a nő, aki veled szeretné leélni az életét, nem én leszek a gyermekeid anyja, nekünk nem lesz szép közös családunk, amire tudom, hogy annyira vágysz.

Nem azért, mert rossz ember vagy és nem azért, mert nem vagy elég jó. Egyszerűen nem te vagy az én emberem. Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha másképp lenne. Szidom magam, miért nem tudlak szeretni, próbálom magamra erőltetni a szerelem érzését, de nem megy. Figyelem magam, hátha tudok mégis hozzád vonzódni, elképzelem, milyen lenne veled szeretkezni. De őszintének kell lennem magamhoz és veled is. Be kell fejeznem az önző kis játékomat és megmondani neked, hogy bár a szívem szakad meg, de nem egymást keressük.

Lehet, hogy később meg fogom bánni és akkor már késő lesz. Lehet, hogy mindig arra fogok gondolni, mi lett volna, ha megpróbáljuk. Lehet, hogy soha nem bocsátom meg magamnak, ha most elküldelek. De mégis ez a helyes, ezt kell tennem. Elmondom hát neked: "Őszintén sajnálom, hogy így alakult, de bárhogy is szeretném, nem tudlak szerelemmel szeretni.."

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek