Jár-e szabadnap a házasságban?

Néztétek anno a Szex és New York sorozatot? Nos, ha igen, akkor biztosan ismerős az a jelenet, amikor Mr. Big közli Carrie-vel, hogy neki bizony kellene heti néhány nap, amikor szabadságra mehet a házasságukból...

Tessék? Hogyan mondod? Ez nem egy rossz munkahely, ahol alig várod, hogy leléphess pár napra. Vagy mégis? A házasság kényszer lenne? Iga, amelybe szegény férfiak belekényszerülnek? Ne már! Akkor minek az egész hercehurca?

Sok-sok kérdés és megannyi érzés kavargott bennem akkor, s nem értettem, mi a fene ez? Ennek már sok-sok éve. Azóta én is öregebb, valamint – remélhetőleg – bölcsebb lettem.

Az érem két oldala

Nem állítom, hogy azóta már úgy vélem, ha valaki házas, akkor annak bizony jár a heti X szabadnap. Ezzel a meglátással most sem értek egyet. Ugyanakkor ezt az egészet másképp is lehet nézni...

Ha a férjem odaállna elém, és azt mondaná, hogy mostantól minden kedden szabadnapot vesz ki a házasságunkból, tuti kiakadnék. Holott, ha belegondolok, igenis akadnak szünnapok a frigyünkben.
Szünnap például, amikor ő bemegy az irodába, én otthon dolgozom, aztán ő este még lemegy az edzőterembe, majd sörözni. Vagy amikor a srácokkal bulizik – igaz ez már meglehetősen ritkán esik meg. Mi több, mondok jobbat: én is szabadnapos vagyok a házasságunkból, amikor a csajokkal egy hétvégére elvonulok mondjuk a Balatonra. Mert bizony ilyen is van. Gyerekek nélkül, férjek nélkül, csak mi. És igen, ez szabi a házasságból, mert nem kell sem mosnom, sem főznöm, sem takarítanom, senki nem nyúz, senkire nem kell figyelnem, csak magamra. Bevallom, szeretem. Mostanában ezt úgy hívja mindenki, hogy énidő, de voltaképpen ez az, amikor szabit veszel ki a megszokott életedből.

Forrás: Shutterstock

A férjem is „kap" ilyet, én is „kapok" (azért írom idézőjelbe, mert valójában nem kérünk engedélyt, a másik pedig nem ad engedélyt, egyszerűen megbeszéljük), de egyikünk sem mondta még soha, hogy szabit akar. Ha valaha is azzal állt volna elő a kedvesem, hogy neki kell egy kis távolság, kell havonta két nap, amikor szabadságra megy a közös életünkből, biztosan megsértődtem volna. Pláne, ha a férjem mondana ilyet! De, ha azt mondja, hogy a srácokkal elmennénk kicsit sörözni vagy leugrunk Béla nyaralójába egy hétvégére, mert tök régen láttuk egymást, jó lenne kicsit együtt lenni a fiúkkal, ezzel semmi problémám. Amikor elmegyek a csajokkal, nekem sem az jár a fejemben, hogy de jó, hogy megszabadultam a férjemtől és a gyerekünktől, inkább az, hogy milyen szuper kicsit csak a barátnőimmel lenni és magunkra figyelni.

Szabadság - szerelem

Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy valaki előre eltervezve, fixen heti vagy havi X napot akar külön lenni a párjától / családjától, vagy csak alkalomadtán szívesen tölt időt másokkal is. Az előbbi azt feltételezi, hogy valami sok neki, valamit ki kell pihennie és valamitől, valamiből menekül. Az utóbbi viszont azt, hogy nincs rágyógyulva teljesen a másikra. A két dolog nem ugyanaz. A külön töltött időre a legtöbb embernek szüksége van, hiszen a férjünk, feleségünk, gyermekünk mellett azért jó eséllyel akadnak barátaink, kollégáink, rokonaink, akikkel örömmel beülünk kávézni, elmegyünk ide-oda. És igenis vannak olyan programok – például egy csajos/ pasis beszélgetés –, ahol nem feltétlenül jó, ha párban jelenünk meg.
Én hiszek abban, hogy a házasság két lélek szövetsége, ám abban is hiszek, hogy a két léleknek nem kell totálisan egymásra tapadnia és eljutni oda, hogy a másik nélkül levegőt sem tudnak venni. Hagyjuk szárnyalni a párunkat és hagyjuk szárnyalni magunkat is. Én így értelmezem a házasságon belüli szabadnapot: lehetőség arra, hogy megőrizzük a szuverenitásunkat, de nem eszköz arra, hogy előre megtervezett módon kizárjuk a társunkat az életünkből.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek