A Kulcsár Edina-ügy margójára: Mikor „illik” szakítás után újra szerelembe esni?

szerelem szövetség válás kibeszélő magazin Kulcsár Edina Szabó András Csuti házasság szerelmesnek lenni
Napok óta másról sem szólnak a hírek, mint Kulcsár Edina és férje, Csuti válásáról. Eleinte azt állították, nincs harmadik fél a dologban, egyszerűen más szeretetnyelvet beszélnek, és elfáradt a házasságuk, majd Edina azzal állt elő, hogy szerelmes egy másik férfiba. Ki mondja meg, hogy egy kudarcba fulladt kapcsolat után mikor illik újra szerelmesnek lenni? Van erre valami szabály, vagy a szívnek tényleg nem lehet parancsolni?

Egy válás mindig nehéz, pláne, ha gyerekek is átélik a helyzetet, mégis azt gondolom, csakis a kapcsolatban lévő két ember tudja, mi van köztük, a többiek maximum találgathatnak. Ettől függetlenül imádunk ítélkezni, másokat bírálni, pláne, ha hírességekről van szó.

Van szabály arra, mikor jöhet az új szerelem?

Egy kicsit elvonatkoztatva Edináék sztorijától, szeretnék kizárólag a jelenségről - és az ezzel kapcsolatos gondolataimról - beszélni. Nekem messziről bűzlik, amikor valaki - és itt most nem csak a celebekről beszélek – a közösségi médiában éli az életét, és saját magukon kívül mindenkivel el akarják hitetni, milyen boldogok. Többnyire ők azok, akikről pár hónappal, esetleg évvel később kiderül, hogy szakítottak, mert összejöttek mással, vagy megcsalták a párjukat.

Tudom, nem szabad általánosítani, de aki kirakatba teszi az életét, valószínűleg legbelül marhára boldogtalan, és pont ezért igyekszik azt mutatni, hogy minden szipi-szupi. Hiszen egy harmonikus kapcsolatban élő embernek nincs szüksége az ismerősei lájkaira ahhoz, hogy boldog legyen. Sőt, szerintem az a normális, ha igyekszik megtartani a magánéletét MAGÁNAK, ahogy ebben a gyönyörű magyar szóban is benne van. No, kanyarodjunk vissza a válás utáni párkereséshez.

Tehát, adott egy pár, akik évekig próbálták megmenteni a kapcsolatukat, de nem jártak sikerrel. (Ismét arra kérek mindenkit, hogy kicsit távolodjunk el Kulcsár Edináéktól, mert a jelenség maga sokkal inkább elgondolkodtató, mint az ő személyük.) Egyik nap beismerik egymásnak, hogy mindkettőjüknek jobb, ha külön utakon folytatják, ami önmagában nem nagy bonyodalom, ám, ha gyermekük is van, akkor bizony van min gondolkodni. A kicsik - bár sokan mást gondolnak - mindent értenek, mindent felfognak, és hiába próbálják a szülők ugyanabban a szellemben nevelni őket, nagy eséllyel sérülnek.

Viszont a gyerekek akkor is sérülnek, ha anya és apa úgy élnek le együtt egy életet, hogy közben nem szeretik egymást. Mégsem értek egyet azzal, ha valaki a saját személyes boldogságát előrébb sorolva rövid időn belül partnert vált, mert annak megint csak a gyerekek isszák meg a levét.

Hogy fog lecsapódni bennük a szüleik döntése? Nem kellene inkább egy kis időt hagyni a gyerekeknek is, hogy megszokják az új helyzetet, mielőtt egy harmadik, esetleg negyedik fél is képbe kerül?

Forrás: Shutterstock

Hagyj időt a gyászra!

Kilenc éve élek párkapcsolatban, ebből egy éve házasságban. Gyerekünk még nincs, véleményem viszont van, hiszen ennyi idő alatt mi is számtalanszor sodródtunk a szakítás szélére.

Az, hogy ennyi ideje együtt vagyunk, nem az én érdemem, és nem is a férjemé, ezt közösen értük el, ez egy baromi nehéz, közös munka, amiért nem jár elismerés.

Mivel értelmes, felnőtt emberek vagyunk, biztos vagyok abban, hogy ha egyszer megbomlana a kettőnk közötti lelki szövetség, akkor sem lépnénk egymáson túl egyhamar. Időre lenne szükségünk ahhoz, hogy meggyászoljuk a kapcsolatunkat, hiszen nem vagyunk már tinédzserek, hogy egyik szerelemből átugorjunk egy másikba. Ezt szerintem azok az emberek csinálják, akik félnek egyedül maradni a hibáikkal, akár csak rövid időre is.

Egy hosszú kapcsolat vége mindig érzelmi trauma, pont olyan, mint a halál, és ugyanúgy meg kell gyászolni. Valakinek több, valakinek kevesebb idő kell a továbblépéshez, de azt hiszem, ha pár hónap elegendő ahhoz, hogy egy új pasi/csaj oldalán mosolyogjunk, akkor ott már régóta nem lehetett szó sem szeretetről, sem bizalomról, sem tiszteletről. Ha két ember megbecsüli egymást, akkor nem hozza a másikat hasonló helyzetbe.

Nem tudom azt mondani, hogy márpedig minimum fél évnek el kell telnie két kapcsolat között, hiszen nincs kőbe vésett időpont, de véleményem szerint erősen javasolt némi időt hagyni magunknak, pláne, ha gyerekek is vannak...Tiszteld magadat, tiszteld a múltadat, és a másikat is, mert hiába menekülsz, előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni önmagaddal.

Nyitókép: Shutterstock

Szerinted mennyi időnek kell eltelnie két kapcsolat között?

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.