Nagy pénzrablás: Tegye fel a kezét, aki szerelmes lett a Professzorba!

A Nagy pénzrablás teljesen kimaradt az életemből, így az 5.évad megjelenésének idején nekem még az előtte lévő négy is új volt. "Szerencsére" azonban olyan beteg lettem december végén, hogy napokig ágyhoz voltam kötve, így pedig volt lehetőségem bepótolni azt a kb. 50 órányi sorozatot, amivel adós voltam a világnak.

Mondanom sem kell, hogy a történet és a karakterek örökre beszippantottak a Spanyol Királyi Pénzverdébe és főleg a Professzor, akibe totál belezúgtam a 2. évad végére, pedig ezerszer szexibb pasik is voltak a sorozatban. Persze, nem szó szerint lettem szerelmes, hiszen mióta elmúltam 16, azóta nem illik ilyet csinálni - főleg nem közel dupla annyi idősen -, de azért na! Azt bevallhatom, hogy kissé megdobogtatta a szívemet.

Mióta megnéztem a sorozatot, tudom, hogy sapiofilnek hívják azokat, akik az intelligens, okos emberekhez vonzódnak. (Meg fogsz lepődni, de ezt is a Professzor mondta.) Én is ebbe a csoportba tartozom, de ezt nem most tudtam meg, hanem még évekkel ezelőtt. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy minden pasim egy adjunktus volt, de ha választanom kell, hogy kik hagytak bennem mélyebb nyomot, akkor egyértelműen az okosokra szavazok (akik egyébként általában viccesek is).

Annak ellenére, hogy ők a kedvenceim, velük voltam eddigi életemben a legboldogtalanabb, és még nem jöttem rá, hogy miért. Talán azért, mert a magas IQ-juk miatt automatikusan azt feltételeztem, hogy minden másban is fantasztikusak.Például profi problémakezelők, akik jól bánnak az érzéseikkel, fantasztikus szakácsok, 10 pontos szeretők, és még barkácsolásban is jók. Ehhez képest mindegyik esetben kiderült, hogy valami - vagy akár több komponens is - hiányzik a fenti felsorolásból, amivel nincs is semmi baj, hiszen emberekről van szó, a baj inkább az, hogy én félistenekként tekintettem rájuk.

Forrás: Netflix

Na, de visszakanyarodva a szeretett Professzorhoz: vele kapcsolatban is gyakran megjelent ez az aránytalanság. Hiszen egy zseni volt, egy fekete öves sakkjátékos, akinek minden problémára volt egy megoldása. Viszont láthatóan nem volt napon évek óta, valószínűleg magának vágja a haját egy tükör nélküli szobában, és olyan pizsamában alszik, mint a nagyapám. De, ha egyben vizsgáljuk az összképet, akkor a bénaságaival együtt is szerethető. Miért? Azért, mert már az elején megismerjük a gyengeségeit, vagyis nem táplálunk irreális elvárásokat vele kapcsolatban. 

Szerintem ez a kulcsa annak, hogy két ember boldogságra találjon: annak a képessége, hogy ne akarjuk többnek/másnak látni a párunkat, mint aki valójában. Ez fogalmazódott meg bennem, ahogy ott ültem a tévé előtt, mert újból a fejembe ötlött, hogy ezt sokszor elszúrtam életemben. 

Fontos, hogy ne támasszunk a másikkal szemben olyan elvárásokat, amelyeknek nem tud megfelelni, és legfőképpen ne aggassuk fel olyan tulajdonságokkal, amelyek a legkevésbé sem jellemzők rá. Ha nem tudunk valakit "csak" önmagáért szeretni, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy van-e értelme párkapcsolatban lenni vele.

Nyitókép: Netflix 

Ezek is érdekelhetnek