Mégis miről beszélnek a pasik, ha összejönnek sörözni?

A férfiak a Marsról jöttek, a nők a Vénuszról! Ez kérem tény! Csoda, hogy egyáltalán összeillik a két „faj", hiszen olyan sok különbség van köztünk, hogy ha listát csinálnánk ezekből és a listaelemeket egymásba fűznénk, az elérne egészen a Holdig.

Oké, a helyzet nem ennyire drámai, de az tagadhatatlan, hogy a férfiak és a nők bizonyos dolgokban teljesen másképp működnek. Nem is fogok bele ezek számbavételébe, mert ahogyan azt fentebb is írtam, a lista elérne a Holdig. Egy dolog azonban pár hete szöget ütött a fejemben. Méghozzá a kommunikáció. Igen, tudom, hogy már ez is lerágott csont: a nők szeretnek lelkizni, a férfiak nem és frászt kapnak a pasik a „Beszélnünk kell!" mondattól, de én most nem erre gondolok, hanem a férfi-férfi között zajló beszélgetésekre.

Beszélünk, de miről?

Történt nem is oly rég, hogy a férjem elment sörözni a barátaival. Ritka alkalom ez mostanában – lévén covid, meg oltás, meg mindenki fél –, így nagyon várta már ezt a találkát, teljesen érthető módon. Talán öt-hat srác gyűlt össze, mind harmincas évei vége felé, feleséggel, gyerekkel – na, mondjuk ki, meglett férfiak voltak, nem is srácok. Másnap reggelinél kérdezem a férjemet, milyen volt a sörözés.

- Jó! Tök jó hambit ettem, amire az XY sörfőzde, Z söre baromi jól csúszott – közölte lelkesen és láttam, hogy nála ennyi is volt a téma alapos kitárgyalása.

És most egy kis kitérőt tennék. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én elmegyek egy csajos estére, akkor másnap viszonylag részletesen be szoktam számolni az eseményről. Nem minden mozzanatáról persze – főleg, ha akadt az este folyamán néhány kényes vagy pikáns téma –, de azért tudok róla mesélni. Persze-persze, a nők dumagépek, értem én, de akkor is!

- És kik voltak ott? - próbálkoztam mégis.

- Csak a szokásos – mondta, majd felsorolta a neveket. Mivel ismerem a férjem barátait, tudom, hogy van, aki épp most válik, akad, aki építkezik, valahol pedig jön a harmadik baba. Szóval biztos, hogy egyikük sem unatkozik, mesélnivaló van, így vártam is a folytatást. De semmi... Néhány falat után így újra elkezdtem feszegetni a témát.

- És jól éreztétek magatokat? - érdeklődtem, mert felmerült bennem, hogy talán mindenki rossz passzban volt és csak a poharat emelgették. Bár szerintem teljes némaságban azt sem lehet.

- Aha, tök jó volt – mosolygott szívem választottja és evett tovább.

Forrás: Shutterstock

Ennyi? - gondoltam. Ne értse félre senki, nem kifaggatni akartam a férjemet vagy azt, hogy elszámoljon azzal az idővel, amit nem velem töltött, egyszerűen elemi kíváncsiság munkált bennem, hogy mi van a barátainkkal.

- Mizu Zoliékkal és a költözéssel? - kérdeztem hát rá konkrétan. - Már készen van a lakásfelújítás? Ha jól emlékszem, már csak a konyhabútor beszerelésére vártak. Az meglett?

- Nem tudom, erről nem beszéltünk– vont vállat a férjem.

- És Robi? Megvan már a tárgyalás időpontja? Múltkor nagyon rottyon volt, mert Lillával nem lehetett közös nevezőre jutni a láthatást illetően.

- Őőőőőőőőő, most sem volt a toppon, de a válásról nem beszéltünk, úgyhogy fogalmam sincs, hol tart a dolog.

- Hogyhogy nem beszéltetek róla?

- Nem jött szóba...

Most komoly? Valaki a válása közepén jár és nem beszél róla? A barátai meg rá sem kérdeznek? A legutóbbi grillezésen Robival majdnem egy órát beszéltem a témáról és nagyon kérdeznem sem kellett...

- És Jocóéknál kiderült már, hogy kisfiút vagy kislányt vár Giza? Már túl vannak a 12. héten vagy nem? Meg valami volt a kórházzal is, az megoldódott?

- Hát, Jocó nem mondta egyiket sem... - itt már éreztem, hogy ő is zavarban van.

- Na jó! - csattantam fel, elengedve az egész témát. - Egyszerűen nem értelek titeket, férfiakat! Hetekig nem találkoztok, majd amikor összejöttök, akkor semmi fontos dolgot nem vitattok meg. Mégis mi a francról beszéltetek egész este?

- Nem ezekről... de a kriptovalutákról szerzett friss tudásomat szívesen megosztom veled.

Hát, csak ismételni tudom magam: A férfiak a Marsról jöttek, a nők pedig a Vénuszról!

Ezek is érdekelhetnek