Sokszor azt érzem, hogy elhalad mellettem a saját életem

Úgy érzem, hogy az idő megállíthatatlanul telik, főleg a tavalyi év szaladt el olyan gyorsan, hogy szinte észre sem vettem.

Mintha most lett volna 2020, és máris a nyakunkban lohol a 2022-es év. Gyerekként sokkal vontatottabban teltek a napok, pláne, mikor még az iskolapadot koptattuk. Alig vártam a nyári szüneteket, melyekkel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy sosem akarnak eljönni. És még az a két hónap nyári szünet is olyan hosszúnak érződött. Szinte lubickoltunk a meleg napsugarakban, melyek lágyan megcsiklandozták az arcunkat. Jobban át tudtuk magunkat adni a pillanatnak, és talán - ha nem is tudatosan -, de jelen voltunk abban az adott szituációban. 

Vajon miért tűnt úgy gyermekként, hogy egy picit lassabban telnek a napok? Talán mert faluban nőttem fel, és egy kisvárosban töltöttem a tínédzser éveimet? Vidéken vajon lassabban telik az idő? Talán tényleg nem éri annyi inger az embert, mint egy felgyorsult milliós metropoliszban. De azon is gondolkodtam, hogy lehet gyerekként még másként érzékeltük az idő múlását. Szerencsére még nem voltak okostelefonok, és nem áradt felénk millió információ, és nem kellett egyszerre több helyre is figyelnünk. Akkoriban talán nem értékeltem eléggé azokat az időket, amiket most már nagyon tudnék szeretni. Mikor még egymással beszélgettünk, titkos leveleket írogattunk egymásnak, melyeket lopakodva juttattuk el az osztály egyik végéből a másikba. Jó kis idők voltak ezek! Kifejezetten szerettem. 

Forrás: Shutterstock

Vajon a túlzott információáradat az, ami elveszi tőlünk a napokat? Hagyjuk, hogy ilyen könnyen ellopja tőlünk az időt ? A közösségi oldalak állandó görgetése, az e-mail váltások, az online jelenlét mind-mind energiát és fontos perceket, akár órákat vesznek el tőlünk, amit hasznosabban is tölthetnénk. Mióta Budapesten élek valóban mintha az idő eszeveszetten száguldana. Magam sem értem hová, és miért ennyire gyorsan. Már az sem segít ezen, ha hazamegyek és elbújok a világ elől, mert akkor sem áll meg, egy pillanatra sem. Felnőttünk és bedarált bennünket maga az élet. Korábban azt hittem könnyebb lesz a kapcsolattartás a volt osztálytársaimmal és a barátaimmal, de most már azt gondolom, hogy ez sem olyan egyszerű. Mindenkinek megvan a saját élete, és még arra sincs elegendő ideje.

Harmincon túl pedig az idő csak úgy szalad, a mókuskerék mellett alig van időnk másra. Sokszor azt érzem, hogy a saját életem is elhalad mellettem, és sokat kell még gyakorolnom a tudatos jelenlétet, amely abban segít, hogy fókuszált maradjak és megéljem a jelen pillanatot. Ha most egy összegzést kéne írnom, akkor arra kell jussak, hogy az internet térnyerésével, és a közösségi oldalak megjelenésében lehet a megoldás, a kulcs pedig a mi kezünkben van és mi dönthetünk arról, hogyan használjuk. Ha okosan csináljuk, visszakaphatunk néhány órát, és így talán nem csúszik ki a kezünkből ez a 2022-es év úgy, mint korábban a többi. 

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek