Csak a hálószobáig engedtelek, pedig a szívemben lett volna a helyed!

Én is okolható voltam a történtekért, mert éles, jól érezhető határvonalat húztam az új nők és a gyerekeim között - és nem engedtem, hogy azon bárki átlépjen. Pedig igenis be kell vonni az új résztvevőt is a magánéletbe, be kell engedni az intim szférába, hogy ne érezze magát kirekesztettnek - vagy csak egy külső megfigyelőnek -, ami miatt joggal elgondolkodhat a szakításon.

Vannak természetesen olyan alkalmak, amikor az élet közbeszól. Nem tudunk elmenni egy betervezett hétvégi programra, mert a gyerek lebetegedett, vagy éppen versenye lesz - ahol ott szeretnénk és ott is kell lennünk. De ilyen esetekben is lehet szépíteni. Például megkérhetjük a másikat, hogy kísérjen el minket a versenyre - vagy felajánlhatunk egy közös esti filmezést. Hiszen attól még, mert beteg a gyerek, nem muszáj külön lakásban kuksolnunk. Minden csupán kompromisszum kérdése.

Lehet úgy is filmezni, hogy többen vannak kiterülve a kanapén. Így a gyereket sem kell attól félteni, hogy kirekesztettnek érzi magát - és az új kedves sem fog hátrányos megkülönböztetést érezni, mert neki is van helye a többiek között. Persze ez csak egy példa. Még millió és egy olyan szituáció adódhat, amikor az ember automatikusan eltaszítja a másikat, mert ahhoz van szokva, hogy egyedül kell megoldania a problémáit

Adjunk neki bizalmat, és ne csak az elő- vagy hálószobába engedjük be! Éreznie kell, hogy nem csak mint hálóvendég látjuk szívesen, hanem azt akarjuk, hogy otthon érezze magát az otthonunkban is. Akkor is hívjuk, ha a gyerekkel várjuk!Lássuk vendégül akár egy kedd estén, engedjük, sőt, kérjük meg, hogy segítsen - mert éreznie kell, hogy szívesen, bizalommal fordulunk és viszonyulunk hozzá.

Nyitókép: Shutterstock