A kapcsolat végén, mikor minden bonyolult - és talán az egyik félnek rosszabb is kicsivel, mint a másiknak -, ott találod magad a kétségek útvesztőjében. Ki ez az ember? Ki ez, akivel évekig együtt voltam? Akivel álmatlan éjszakáit virrasztottam át, a hátát simogatva? Biztatva és vigasztalva. Hogy teheti ezt velünk?
Ennek az az oka, hogy ilyenkor még élnek benned a kapcsolat felhőtlenül boldognak tűnő emlékei. A közös hétköznapok átértékelődve emelkednek a legfontosabb helyre az életedben. A reggeli közös kávék. A nyaralások, a nevetések, a hosszú csókok, a forró éjszakák, na és az átvészelt betegségek, a balesetek, a kórházi ágy melletti sírások.
De ezek csak emlékek. És a szakítás soránsajnos nem többek, mint zavaró tényezők. Mert nehéz szétválasztani a valóságot az emlékektől. De a valóság az, hogy ha szakítottak veled, akkor veled szakítottak. És általában nem az az ember szakít veled, akire te emlékszel. Hiszen akkor talán nem is vetne véget a kapcsolatotoknak.
Veled nem az a csillogó szemű, lelkes, boldog ember szakít, aki az emlékeidben él, és ragaszkodsz hozzá. Hanem az az ember szakít veled, aki megcsalt. Vagy az, aki éppen csak nem szeretett eléggé. Aki úgy érzi, túl sokat csesztetted, vagy nem szeretted eléggé a gyerekeit. Az, aki úgy érzi, nem volt boldog. Annak ellenére sem, hogy te máshogy érezted.
Erre az emberre kell koncentrálnod! Mert ez az ember minden mozzanatával és viselkedésével "segít" neked. Mert te ezt az embert nemhogy nem szereted, de még csak nem is kedveled - hiszen nem is hasonlít arra a múltbeli valakire, aki megmozgatta a lelkedet. Ez az ember hidegségével, fájó szavaival segít abban, hogy túl legyél rajta és a kapcsolaton. Hogy talpra állj a végén.
Az emlékek megmaradnak örökre, ne félj, senki nem veheti el őket tőled! De ilyenkor nem kell velük foglalkoznod! Csak a jelen helyzeteddel, azzal a társsal, akivel elváltok egymástól. Mert ez az ember már nem lesz számodra kedves.
Ha mégis úgy érzed, nézz mögé a dolgoknak: nem csak az emlékébe vagy szerelmes? Mert aki a jelenben van, az nem ér már hozzád, nem csókol meg, nem hoz virágot és nem hív randira. Biztos, hogy őt szereted szerelemmel?
Az egész nagy fájdalomban, amit most érzel, az a jó, hogy ez a dolgok rendje. Ez mutatja, hogy annak megfelelően alakulnak a dolgok, szóval nyugodj meg! Az élet úgy alakítja, hogy azzal érjen véget a kapcsolatod, akit már nem tudnál annyira szeretni. Mert miért is szeretnéd még annyira, ha érzed, hogy ő nem szeret már? Ha azzal kéne szakítani, akibe beleszerettél, az gyötrelem lenne, igazi kínzás minden szívnek.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.