Ne barátkozz az exeddel, mert rosszul jársz!

Nyugtáztuk a dolgot, majd jött a bűvös kérdés: "...de ugye, barátok maradunk?" Ő mosolyogva bólintott, majd elköszönt. És valóban nem tűntünk el egymás szeme elől - apránként hordta el tőlem a holmiját, már-már túlságosan is. Minden alkalommal jókat beszélgettünk, nyugtázva, hogy minden oké, és jó döntés volt különmenni. Boldogság volt a szívemnek és igazolás a lelkemnek, hogy valóban nem muszáj balhéval elválni, és a szerelem elmúlásával szereztem egy jó, talán örök barátot.

Hetek, hónapok múltán azonban kopogtatott az új szerelem az ajtómon. Olyan szép volt! Újra AZT éreztem: pillangók, folyamatos önkéntelen mosoly, elkalandozó gondolatok... Alig vártam, hogy jöjjön az én "újdonsült" őszinte barátom, Dávid, és elmeséljem neki, mit érzek. Azt hittem, velem örül majd, közös boldogság helyett azonban jött a hidegzuhany. Egy gúnyos, kicsit sem baráti mosollyal és egy félmondattal reagált: "Majd elmúlik..."

Egy igazi barát örül a boldogságomnak. Dávid nem ezt tette. Bár, ha belegondolok, tisztelem az őszinteségét, mert hamar rövidre zárta - azt mondta, ő eddig bírta, ha pasizni akarok, akkor kilép az életemből minden formában. Nem lesz többé a barátom, és hallani sem akar rólam.

Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Egy barátságot nyilván nem erőltethetek, szóval, engedtem az útjára, de ennek ellenére értetlenül állok a történtek előtt. Főleg, hogy azóta figyelem a szétmenő párokat, és rájöttem: egy közeli ismerősöm is ugyanezen ment át.

Szinte magamat láttam. A szakítás után mesélte, mennyire szuper, hogy jóban maradtak az exével - majd szerelmes lett, és az ex akkor már nem volt olyan jó fej. Ő azonban rosszabbul járt, mint én, mert az én volt pasim csak kilépett az életemből, az övé viszont elkezdett szemétkedni. Megpróbált keresztbe tenni neki, ahol csak tudott. Szerencsére nem volt sok lehetősége erre, így kimerült néhány Facebook kommentben és posztban a dolog.

Ezeknél a szakításoknál az egyik fél mindaddig reménykedik a folytatásban, amíg nincs egyértelmű jele, hogy valóban vége a kapcsolatnak. Ha a másik szerelmes lesz és új kapcsolatba kezd, az határozottan egyértelmű jel, és mivel innentől kezdve nincs remény, feleslegessé válik a "barátság".

Jobb esetben eltűnik a sértett fél, de ha még buzog benne a harag, akkor az egója arra késztetheti, hogy meghiúsítsa - vagy legalábbis megnehezítse - az új kapcsolatot. Ez egészen addig elhúzódhat, míg nem lesz ő maga is szerelmes valaki másba. Évek elteltével aztán ezek a barátságok újraéledhetnek - de ehhez azért érdemes időt hagyni...

Nyitókép: Shutterstock