Egy rémes randi története: amikor a pasi nem jön el, a mobilját pedig egy nő veszi fel…

Leventét egy online társkeresőn ismertem meg, nem voltam még annyira rutinos ebben az egészben, de pár randim már volt onnan, és nem voltak rosszak a tapasztalatok.

Éppen ezért lelkesen készültem a randimra. Ugyan nem chateltünk sokáig, de annyira ezt nem is bántam. Megbeszéltük, hogy egy bevásárlóközpontban az egyik étterem előtt találkozunk. Odalibbentem a macskaszemeimmel és a loknijaimmal, édes parfümfelhőben, magassarkúban. Időben érkeztem, de ő még nem volt ott, így hát vártam.

Eltelt öt perc. Ránéztem a telefonomra, mert számot azért cseréltünk, noha nem beszélgettünk előtte. Semmi üzenet. Pedig azért illene szólni, ha picit késik valaki. Nem baj, nyilván mindjárt itt lesz, azért nem írt. Eltelt még öt perc... Kezdtem kínosan érezni magam, hogy tíz perce ácsorgok az étterem előtt kirittyentve, egyértelműen egy pasira várva, aki egyértelműen nincs itt. Ha már ennyi késik valaki, legalább illene üzenni.

Az emberek jöttek mentek mellettem a plázában, én meg csak álltam, egyre hülyébben érezve magam. Mikor már 15 perce várakoztam úgy gondoltam, felhívom, és megkérdezem, mégis meddig ácsorogjak itt?

Ám, a legnagyobb megdöbbenésemre egy női hang szólt a telefonba...

Annyira lesokkolódtam, hogy ijedtemben gyorsan letettem. Ez mégis mi volt??? Barátnője van, és ezért nem tudott eljönni? Ezt hogy képzeli? Nagyon mérges lettem, és úgy döntöttem azért is visszahívom. Újra a női hang szólt bele, én pedig közöltem, hogy Leventét keresem, már számítottam a kérdésre, hogy mégis mit akarok én az ő pasijától, de a nő meglepetten közölte, itt nincs semmiféle Levente, őt Áginak hívják, ez az ő száma. Még jobban lesokkolódtam, bocsánatot kértem és letettem.
Akkor véletlenül rossz számot adott meg? De akkor is hol a fenében van, 20 perce itt kéne lennie!? Nyilván felültetett, így hát szégyenkezve elindultam hazafelé.

Amikor már az utcán lépkedtem, megcsörrent a telefonom, és legnagyobb megdöbbenésemre a Levente által megadott szám hívott. Bizonytalanul felvettem, Ági szólt bele, szintén bizonytalan hangon. Elnézést kért, és azt mondta, lehet, hogy hülye kérdés, de ezt a Leventét, véletlenül nem azon a bizonyos társkeresőn ismertem meg? Mondtam, hogy de. Mire Ági: „És nem ment el a randira?" Kiderült, hogy vele ugyanezt csinálta a kedves Levente. Egy másik plázába, de ugyanahhoz az étteremhez hívta el, de Ági szintén hiába várt.

De tulajdonképpen jobban belegondolva, az már nem annyira vicces, hogy „Levente" (vagy a franc tudja, hogy hívják) valószínűleg eljött a randira, csak éppen a távolból lesett minket, és jó eséllyel kicsit sem hasonlított a képeken szereplő férfira. Próbáltam visszaemlékezni, milyen fazonok mentek el mellettem, míg a plázában vártam. Félelmetes belegondolni, hogy tulajdonképpen bármelyik lehetett ő, sosem fogom megtudni, ellenben ő tudta, hogy én vagyok az... Ami kissé hátborzongató...

Szerencsére azért ez nem vette el a kedvem végleg az online ismerkedéstől, és azóta csak jó tapasztalataim voltak. De azért azt megtanultam, hogy érdemes előtte megnézni az illetőt a Facebookon, hogy egyáltalán létezik-e vagy pedig telefonon beszélni vele. Ha egy nő veszi fel, akkor az semmiképp sem jelent jót...

Nyitókép: Shutterstock