Mostanra - már így közel a harminchoz - mi, nők egyre kritikusabbak lettünk, ami a "csókcsatákat" illeti. (És persze minden mással is.)
Ne vigyen bele túl sok nyelvet, ne kapja be az egész fejem, ne legyen mozdulatlan közben mint valami szobor, és ne is legyen túl rövid az egész -, mert az meg olyan ridegnek tűnik, mintha nem is akarná igazán.
És persze az sem mindegy, mikor csókolnak meg minket először.
Találja meg a megfelelő alkalmat. (Mármint, amelyik a NEKÜNK megfelelő.)
Aztán persze, ha nem ment át a "csókvizsgán" az illető, az gyakran a még el sem kezdődött románc végét is jelentheti (főként azoknál, akik szigorúan osztályoznak). Mert hát, ha jól csókol akkor másban is jó, nem igaz?
Tényleg ilyen fontos lenne az első csók? Minden egyes első csók? És vajon minket is pontoz a másik csapat? Ők is ilyen válogatósak velünk szemben?
Bizonyára...
Egyáltalán milyen a tökéletes? Lágy? Gyors? Lassú? Szenvedélyes? Érzelmes? Finom? Vad? Talán még egy aprócska harapás is belefér? Közben simogatnak a kezei? Esetleg ölelnek? Talán mindegyik úgy jó, ahogy van.
Mert hát vannak csókok, amelyekből nem csattan el több és úgy tökéletesek. Nem kell belőlük második. Az csak elrontaná az egészet.
Vannak, amelyekből sokat kapunk -, aztán soha többé. Vannak, amelyekből keveset, mégis örökre emlékezünk rájuk. Vannak olyanok, amelyek titokban történnek meg, és senkinek sem meséljük el.
És vannak azok is, amelyek után nem tudunk és nem is akarunk már mást csókolni. Amelyek után már csak annyit tudunk mondani: Csókolj meg újra!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.