Ha egyszer vége, akkor nem lehet újrakezdeni?

Sokat vitatkoztunk, rengeteg volt közöttünk a konfliktus, ezért úgy döntöttünk, vége. Meg sem próbáltuk megoldani, egyből a szakítás mellett döntöttünk. Haragudtunk egymásra és a világra. Viharosan váltunk el. Amint kilépett az ajtón, úgy éreztem, mintha sohasem létezett volna az életemben. Kitöröltem a fejemből, és ő sem gondolt rám többet.

A fejünk felett elkezdtek felszakadozni a viharfelhők. Kezdtem tisztán látni és rájöttem, hogy nagyon hiányzik. Ám, mivel erős nőnek tartom magam, még a gondolat sem fordult meg a fejemben, hogy meg kellene keresnem őt. Eltelt már egy-két hónap, amikor bulizni mentünk a barátnőkkel és a szórakozóhelyen megláttam őt. Összeakadt a tekintetünk és egymásra mosolyogtunk, majd odajött hozzám és kihívott beszélgetni. Elmondta, mennyire hiányzom neki, és nagyon sajnálja, hogy nem próbáltuk megmenteni a kapcsolatunkat. Ugyanígy éreztem én is.

A beszélgetést a lakásomban folytattuk, ahonnan azóta se ment el - visszaköltözött hozzám. Adtunk egymásnak egy második esélyt. Tudom, csak a töltöttkáposzta jó újramelegítve, de én úgy éreztem, nekünk sikerülni fog az újrakezdés. Csak két dacos és nagyon akaratos fiatal voltunk, akik meg sem próbálták a másikat meghallgatni. De beláttuk, hogy mind a kettőnknek sokat jelent a másik, és megéri a kapcsolatunkért küzdeni.

Az első napokban éjszakákat beszéltünk át arról, hol ronthattuk el, mit kellett volna másképp csinálnunk. Meg akartuk oldani a problémáinkat, mert tudtuk, ha ugyanúgy folytatjuk, akkor nem változik semmi, az pedig ismét a szakításhoz vezetne. Csak egy rövid időre engedtük el egymás kezét, de az alatt mind a ketten sokat gondolkoztunk azon, hol rontottuk el. Mind a ketten feltéptük magunkban a sebeket, amit a régi sérelmek okoztak. Megbeszéltük, hogy kinek mi esett rosszul és most, hat hónap távlatából azt kell mondanom, boldogabbak vagyunk, mint valaha.

Elmondta, hogy neki több térre lenne szüksége és szeretné, ha nem telepednék rá. Belátom, mindig mindent vele akartam csinálni, és nem akartam egyedül sehova se elengedni. Mostanra mind a kettőnknek van "énideje", ő is tölt időt a barátaival és én is találkozok a barátnőimmel. Sokkal harmonikusabb lett így az életünk. Én pedig több minőségi időt kértem tőle, mert korábban azt is annak vettük, ha egy térben voltunk. Azóta több programot csinálunk együtt, kirándulunk, étterembe és moziba járunk.

A családom a mai napig nem érti, miért kezdtük újra, hiszen szerintük, ha egyszer nem működött valami, akkor abba értelmetlen több energiát fektetni. Próbálom nekik megmagyarázni, hol rontottuk el. Nem küzdöttünk egymásért, nem akartuk megoldani a problémáinkat, egyszerűbb volt egymást elengedni. Nem számít, hogy ők mit gondolnak, mert szerintem mindenkinek jár egy második esély. Mi pedig szeretnénk bebizonyítani mindenkinek, de főleg magunknak, hogy megérte újrakezdeni.

Nyitókép: Shutterstock