Talán ezelőtt fogalmam sem volt igazán arról, hogy mi is a szerelem, csak meddő küzdelmet folytattam a férfiakkal szemben. Hisz a szerelmet sosem a boldogsághoz, hanem inkább a fájdalom érzéséhez kötöttem. Szerettem őket, de valahogy mindig akkor éreztem magam szerelmesnek, ha előtte jól padlóra küldtek.
Szinte látom magam előtt a régi énemet, ahogy megbántott kisgyerekként zokog egy-egy pofára ejtés után, és azt mondogatja magának, hogy ő mennyire szerelmes. Nagy francokat... Az a nyamvadt mazochista egóm, az nem hagyott nyugodni igazán. Aztán végül addig-addig erőltettem magamra a "szerelmet", míg végül már hánynom kellett tőle.
És ott álltam megint egy újabb szakítás szélén, és újra és újra csak azt kérdezgettem magamtól: Mi az istent csinálok már megint rosszul, bassza meg? Annyit analizáltam már magamat, hogy kész csoda, hogy nem tébolyultam meg. Pedig csak a legegyszerűbb tényt nem sikerült belátnom, mégpedig azt, hogy bármennyire is szeretném, rohadtul nem ő volt a megfelelő férfi számomra.
Amit érzek, az korántsem szerelem, inkább csak egy gyermekded rajongás. Ami nem csoda, hogy a hirtelen lángra lobbanás után olyan hamar parázsló tűzzé változik, majd egy röpke pillanat alatt ki is alszik.
Ó igen, biztos sok jó barátom szeme csillan fel, amikor ezeket a sorokat olvassák, hisz ezeket ők már rég megmondták. Na, de érzelmi ügyekben hagyatkozhat-e az ember mások véleményére? Biztos, hogy az, amit ők tapasztaltak, az az én életemben is hasonlóan jelen lehet? Kötve hiszem.
Azt viszont tudom, hogy minden pofont meg kellett kapjak, még mielőtt találkoztam volna vele. Meg kellett érnem, vagy, ha úgy tetszik: fel kellett nőni ehhez a kapcsolathoz. Mert az igazi szerelem és az igazi férfi nem akkor jön, amikor te épp azt nagyon várnád. De hidd el nekem, hogy mégis a lehető legjobbkor.
Nem lesz hirtelen ősrobbanás - azt ne is várd -, és nem akarod majd rögtön letolni a bugyidat, amint először meglátod. Nem fogod azonnal felhívni a csajokat sem, hogy elújságold, micsoda csődört sodort eléd az élet - mert már eszedbe sem jut, hogy feleslegesen bizonygatnod kellene. Nem remeg bele a lábad a találkozásba, és nem fogsz 3 órát készülni a tükör előtt, míg érted jön. Mert a vele való találkozásnak már csak a gondolata is a tökéletesség érzését kelti benned.
Azon sem kell idegeskedned, hogy miként szerezd meg a rajongását vagy a figyelmét, mert ő egy pillanatra sem akarja levenni rólad a szemét. Nem lesz benne semmilyen olcsó trükk, se játszmázás, se taktikai csavar. Mert teljesen magától jön majd a varázslat. És még csak időd sem lesz feldolgozni.
Biztonságot, mérhetetlen nyugalmat, és talán még sokkal többet, mint amit ezelőtt valaha is érezhettél. Többé már nem a fájdalom késztet zokogásra, hanem a mellette érzett boldogság. Már nem akarsz az első probléma után megszökni. Mert már tudni és érezni fogod, hogy ő az, akire mindig is vártál, és hogy a szíved végre hazatalált.
És az ócska ígéretekbe burkolt kamuhercegek ideje lejárt. És hiszed, hogy már soha többé nem engeditek el egymás kezét. Vele más lesz, mint azelőtt bárkivel. Mellette olyan nővé válsz, amilyen mindig is szerettél volna lenni. És tudod, hogy örökre biztonságban vagy.
Lehetsz csinos és kócos, kedves és szomorú, kacér vagy távolságtartó, magabiztos vagy épp elesett. Ő tudni fogja, melyik az igazi arcod, és ha a rosszabbik oldalad is látná, majd a jobbik felé fordít. Békét teremt benned, és rájössz, hogy megérte várnod rá. Hiszen ahogy a mondás szól: "Egy nap majd besétál valaki az életedbe, és megérted, hogy azelőtt miért nem működött soha senkivel."
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.