Nincs szerencsém a szerelemben vagy szimplán mindig rossz pasit választok?

Itt azért elgondolkoztam, vajon tényleg törvényszerű, hogy az embert magánéleti csalódások érjék? És vajon ebben mi is benne vagyunk vastagon azzal, hogy rosszul választunk vagy szimplán a körülmények áldozatai vagyunk? Az szerintem is elkerülhetetlen, hogy az ember ne csússzon bele 1-2 rossz választásba, de aki rendszeresen olyan pasival áll össze, aki nincs rá jó hatással, aki rendszeresen megbántja, vagy rosszabb esetben bármilyen módon bántalmazza, ott már sokkal többről van szó. Én sajnos az utóbbi kategóriába tartozom, így pontosan tudom, miről beszélek.

Talán azért is szerettem mindig a Szex és New Yorkot, mert nagyon jól tudtam Carrie-vel azonosulni.

Persze mindig tetszettek a rosszfiúk is, ők nyilván izgalmasak és elérhetetlenek voltak, ami még vonzóbbá tette őket. Sőt, még egy Mr. Big is volt az életemben, akivel évekig kerülgettük egymást, de a mi kapcsolatunkban nem következett be a happy end.

Sosem voltam túl jó abban, hogy a megfelelő férfit vonzzam be az életembe. Már általános iskolában is olyan srácokat választottam ki szerelmem tárgyául, akikért lehetett rajongani. Általában biztosra mentem és úgy választottam, hogy még véletlenül se legyenek viszonozva az érzéseim, így legalább folyamatosan sajnálhattam magam, hiszen engem senki sem tud szeretni. A reménytelen szerelem mindig is az életem része maradt, többször előfordult, hogy akinek tetszettem, engem nem érdekelt, viszont akihez nagyon vonzódtam, az észre sem vett.

Elképzeli, ahogy váratlanul beállít a nagy Ő és egy szempillantás alatt minden szép és jó lesz.

Nekem az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor megint egy olyan férfit fogtam ki, aki nagyon bejött, de az érzéseim nem találtak viszonzásra. Egyszerűen nem értettem, mi lehet a baj, miért vagyok én állandó boldogtalanságra ítélve. Úgyhogy belevetettem magamat az önismeretbe, ahol aztán hamar leesett a tantusz: nem véletlen, hogy mindig rossz férfiakat választok. Amíg ugyanis az ember tudattalanul éli az életét, akkor tulajdonképpen nem is ő, hanem a benne élő sérült gyermek választ párt. Mivel azonban úgy érezzük magunkat biztonságban, hogy a már ismert helyzeteket vonzzuk be az életünkbe – akkor is, ha az rossz volt –, így újra és újra ugyanazt az élethelyzetet ismételgetjük. Ráadásul az élet sokszor próbára tesz minket, hogy megtanultuk-e a leckét.

Amikor ezt felismertem, elkezdtem a nárcisztikus férfiakat kiiktatni az életemből. Ha már megéreztem, hogy valaki bántalmazó típus vagy olyan, aki nem akar elköteleződni, azonnal léptem és nem szenvedtem a kapcsolatban. S bár az igazi még nem jött el az életembe, azóta sokkal normálisabb pasikat vonzok be az életembe.

Nyitókép: Shutterstock