Egy idegen női illat pillanatok alatt felforgatta az életemet

Ha visszagondolok erre az egészre, már korábban is voltak jelei a félrelépésednek. Apró kis nüansznyi jelzések, melyekre jobban oda kellett volna figyelnem. Így utólag már okosabb az ember, de akkor, abban a helyzetben még a gondolatát is elhessegettem, mondván, velem ez úgysem történhet meg. Tévedtem. Akiről azt gondoltam, hogy a szerelmem, szó nélkül megcsalt és megalázott.

Most már tudom, hogy nem lett volna szabad csupán legyintenem arra, hogy minden héten túlórázol, vagy folyamatosan céges vacsorákra jársz, vagy francia különórára, mert te váratlanul meg akartál tanulni franciául. Az első időszakban megértő voltam, később azonban már gyökeret eresztett bennem a kétség. Aztán jött az, ami minden nő legrosszabb rémálma: idegen nő illatát éreztem meg rajtad, váratlanul, úgy, ahogy magam sem gondoltam volna. A parfüm illata édeskés volt, kellően émelyítő - még a gyomrom is felfordult.

Magamba roskadva ültem a mosógép mellett Peti ingjét szorongatva és egy pillanat alatt minden megkérdőjeleződött bennem, amiben addig biztos voltam. A kapcsolatunk alappillérei apró kis darabokra hullottak. Nem tudom, hogy össze tudom-e ragasztani, vagy egyáltalán akarom-e még ezt az egészet. Egy olyan kapcsolatot, amiben nem voltál őszinte hozzám, és ezt nem biztos, hogy meg tudom bocsátani, még akkor sem, ha tudom, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Lehet, hogy én is hibáztam, és tudom, hogy voltak olyan időszakaim, amikor ellöktelek magamtól, de nem gondoltam volna, hogy ez a kapcsolat most itt fut ki, és meg kell kérdőjeleznem az eddigi három együtt töltött évünket.

Ez az illat most teljesen maga alá temette az önbecsülésemet. Minden egyes sejtemre bénítóan hat, és azt érzem, hogy legszívesebben elmenekülnék, itt hagynék mindent, s szó nélkül lelépnék. De vajon ez megoldás lenne? Peti ingjét szorongatva mintha a szívem egy részét kitépték volna a helyéről. A földön ülve mintha az egész életemet megkérdőjelezném. Miért nem figyeltem azokra az apró jelekre? Vajon ennyire ostoba vagyok? Egy érzelmi cunami tör most rám, először önmagamat hibáztatom, amiért átvertek, és az idegen illat miatt azt érzem, elárultak. Egy illat csupán és milyen hatalma van fölöttem, mennyi mindent elindított bennem, szinte egy pillanat alatt lepergett bennem a kapcsolatunk három éve.

Még órák múlva is a földön heverek, és teljesen magamba roskadtan próbálom feldolgozni az eseményeket. Ezt a csalódást azonban nem fogom könnyen kiheverni, és már előre félek a szembesítéstől, vajon beismered majd a történteket, vagy a szemembe hazudsz? Vajon megbántad, vagy sem? Egyszeri alkalom volt, vagy több is? Ha már nem szeretsz, miért nem mondtad el? Miért így kellett megtudnom?

Nyitókép: Shutterstock