A férjem ikertesója - avagy a pillanat, amikor rájöttem, hogy életem szerelméből kettő is van

Sosem felejtem el a napot, amikor beléptem az irodába és megláttam ŐT. Ott ült az íróasztalnál és vadul verte a számítógép billentyűzetét. A neszezésemre hátrafordult, rám nézett, nekem pedig az suhant át a fejemen, hol rejtegették az elmúlt egy évben - amióta itt dolgozom - ezt a pasit? Ma már, 12 évvel és egy gyerkőccel később azt is tudom, hogy az ő fejében mi járt abban a pillanatban, de azt inkább nem osztom itt meg. A lényeg, hogy a bemutatkozást követően többször együtt kávéztunk, sőt egy-egy közös ebéd is becsúszott, akkor még szigorúan kollegiális keretek között, a munkatársaink gardírozása mellett. Kiderült, hogy ő a cég programozója, és nem sűrűn látott vendég az irodában. Ez persze megváltozott a találkozásunkat követően, és mind több dolga akadt neki is a cég székhelyén...

Micsoda blamázs!

Néhány héttel később épp valami nagyon fontos munkán dolgoztam, amikor belépett Ő, odasétált az asztalomhoz, kezet nyújtott és bemutatkozott. Annyira megdöbbentem ezen, hogy nem is figyeltem a szavaira, mert az járt a fejemben, mi a fenét csinál. Ő azonban csak rázta a kezemet, én meg kissé bosszúsan csak annyit mondtam, amikor elengedte:

-Tudom, hogy hívnak, már egy párszor együtt ebédeltünk.
- Velem biztos nem! – közölte nevetve. – Az az ikertestvérem lehetett...

Na, ez az a mondat, amelyet csak a legócskább szerelmes regényekben lehet olvasni, a legcsöpögősebb romantikus filmekben látni - vagy az a csajlerázósduma, amitől minden nő hátán feláll a szőr! Mégis ez bizonyult az igazságnak.

A férfiből, akit szeretek, létezik még egy?

Bevallom, időbe telt megszokni, hogy létezik egy alteregója szívem választottjának, főleg miután mindig is furán néztem arra, aki közölte, hogy a kedvesének ikertesója van. Persze ekkor mi még véletlenül sem alkottunk egy párt, mégis különös érzés kerített hatalmába, ha erre gondoltam. Viszont, mire évek múltán ténylegesen összekeveredtünk, már nem frusztrált a helyzet, annál is inkább, mert egy kezemen meg tudtam számolni, hogy akkoriban hányszor futottam össze szerelmem hasonmásával.
Párként azonban nem tudtuk – és nem is akartuk – elkerülni a családi, baráti találkozókat, így kissé tartottam attól, miként fogom kezelni a helyzetet, miszerint a férfiből, akit szeretek, létezik még egy... Azért lássuk be, hogy kívülállóként meglehetősen érdekes szituáció.

Azt kell mondjam, hogy az ember lánya rendkívül jól van összerakva, mert hiába a sokszor megtévesztő hasonlóság,

Még akkor sem, amikor egymástól teljesen függetlenül ugyanolyan hajat vágattak maguknak vagy ugyanolyan ruhában jelentek meg valamilyen családi vagy baráti eseményen.

Számos olyan ikres dolguk van, a kinézetük mellett, amely zavarba ejtően azonos bennük, mégis teljesen más emberek számomra. Rengeteg vicces és megdöbbentő érdekességnek lehettem szem- és fültanúja az alatt a 10 év alatt, amióta együtt vagyunk - és sokszor kérdezték már tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy összekeverem őket. Vicces, mert régen, nekem is hasonló gondolatok jártak a fejemben ezzel a témával kapcsolatban.

Ám amióta én is részese lettem ennek a nem mindennapi szituációnak, már tudom, nincs az a barátnő vagy feleség, aki összetévesztené a kedvesét annak ikertestvérével.

Nyitókép: Shutterstock