Sosem felejtem el a napot, amikor beléptem az irodába és megláttam ŐT. Ott ült az íróasztalnál és vadul verte a számítógép billentyűzetét. A neszezésemre hátrafordult, rám nézett, nekem pedig az suhant át a fejemen, hol rejtegették az elmúlt egy évben - amióta itt dolgozom - ezt a pasit? Ma már, 12 évvel és egy gyerkőccel később azt is tudom, hogy az ő fejében mi járt abban a pillanatban, de azt inkább nem osztom itt meg. A lényeg, hogy a bemutatkozást követően többször együtt kávéztunk, sőt egy-egy közös ebéd is becsúszott, akkor még szigorúan kollegiális keretek között, a munkatársaink gardírozása mellett. Kiderült, hogy ő a cég programozója, és nem sűrűn látott vendég az irodában. Ez persze megváltozott a találkozásunkat követően, és mind több dolga akadt neki is a cég székhelyén...
Néhány héttel később épp valami nagyon fontos munkán dolgoztam, amikor belépett Ő, odasétált az asztalomhoz, kezet nyújtott és bemutatkozott. Annyira megdöbbentem ezen, hogy nem is figyeltem a szavaira, mert az járt a fejemben, mi a fenét csinál. Ő azonban csak rázta a kezemet, én meg kissé bosszúsan csak annyit mondtam, amikor elengedte:
-Tudom, hogy hívnak, már egy párszor együtt ebédeltünk.
- Velem biztos nem! – közölte nevetve. – Az az ikertestvérem lehetett...
Na, ez az a mondat, amelyet csak a legócskább szerelmes regényekben lehet olvasni, a legcsöpögősebb romantikus filmekben látni - vagy az a csajlerázósduma, amitől minden nő hátán feláll a szőr! Mégis ez bizonyult az igazságnak.
A fiúnak, aki tetszett nekem, ikertestvére volt, méghozzá olyannyira ikertestvére, hogy bizony össze is kevertem őket.
Bevallom, időbe telt megszokni, hogy létezik egy alteregója szívem választottjának, főleg miután mindig is furán néztem arra, aki közölte, hogy a kedvesének ikertesója van. Persze ekkor mi még véletlenül sem alkottunk egy párt, mégis különös érzés kerített hatalmába, ha erre gondoltam. Viszont, mire évek múltán ténylegesen összekeveredtünk, már nem frusztrált a helyzet, annál is inkább, mert egy kezemen meg tudtam számolni, hogy akkoriban hányszor futottam össze szerelmem hasonmásával.
Párként azonban nem tudtuk – és nem is akartuk – elkerülni a családi, baráti találkozókat, így kissé tartottam attól, miként fogom kezelni a helyzetet, miszerint a férfiből, akit szeretek, létezik még egy... Azért lássuk be, hogy kívülállóként meglehetősen érdekes szituáció.
Azt kell mondjam, hogy az ember lánya rendkívül jól van összerakva, mert hiába a sokszor megtévesztő hasonlóság,
amikor már barát és barátnő lettünk, soha, egyetlen percre sem kevertem össze a kedvesemet és a testvérét.
Még akkor sem, amikor egymástól teljesen függetlenül ugyanolyan hajat vágattak maguknak vagy ugyanolyan ruhában jelentek meg valamilyen családi vagy baráti eseményen.
Számos olyan ikres dolguk van, a kinézetük mellett, amely zavarba ejtően azonos bennük, mégis teljesen más emberek számomra. Rengeteg vicces és megdöbbentő érdekességnek lehettem szem- és fültanúja az alatt a 10 év alatt, amióta együtt vagyunk - és sokszor kérdezték már tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy összekeverem őket. Vicces, mert régen, nekem is hasonló gondolatok jártak a fejemben ezzel a témával kapcsolatban.
Ám amióta én is részese lettem ennek a nem mindennapi szituációnak, már tudom, nincs az a barátnő vagy feleség, aki összetévesztené a kedvesét annak ikertestvérével.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.