Érdemes kapcsolatot tartani az exekkel?

Aki jóban van az exével, avagy még rosszabb, az exeivel, az nagyobb eséllyel lehet pszichopata, de legalábbis súlyosan személyiségzavaros. Nos, nekem emiatt aztán tuti nem kell aggódnom, mert én nem tartom a kapcsolatot az exeimmel.

Kivétel ez alól a gyermekem apja, akivel kénytelen vagyok. Nem tudományosan, csak hétköznapi, gyarló emberi módon közelíteném meg ezt a kérdést, de az exeim a múltam részei, a múlt pedig elmúlt, maradjon is a messzeségben! Hiszen van jelenem és - jó esetben - jövőm is, amihez nekik már semmi közük.

Én - egyetértve a kutatókkal - semmiképp sem tartom "normálisnak", ha valaki túl sokat, sokszor kommunikál az exével. Ez nem azt jelenti, hogy bunkónak kell lenni, ha netán összefutok valamelyikkel. Kulturáltan megkérdezzük, hogy van, mi van vele, de eszem ágában nem lenne - és szerencsére nekik sem -, hogy naponta hívogassuk egymást, nagyokat lelkizzünk, vagy esetleg egymástól kérjünk segítséget. Arra jó esetben ott van az aktuális párunk, a családunk vagy éppen a barátaink.

Bennem felvetődik a kérdés: az ilyen jellegű összefonódáskora mégis miért van szükség?

• Mert a lány úgy gondolja, ha már a kapcsolatban jól kicseszett vele, legalább ilyen módon használja ki a kínálkozó anyagi lehetőséget?
• Vagy, mert a fiúnak lelkifurdalása van, és ezzel próbálja enyhíteni a "de tróger voltam" érzést?
• Avagy ugyanúgy kihasználja a lány jóindulatát, mint amikor együtt voltak, és hiába van már új társa a csajnak, bizonyos szintű érzelmi kötődés még mindig fennáll?
• Esetleg túlgondolom, és simán csak arról van szó, hogy ami volt, elmúlt, kölcsönösen sikerült ezt lezárniuk magukban és továbblépni. Eltemették a sérelmeket, és már csak azt tartják szem előtt, hogy mik a közös pontok, amiért valaha egy párt alkottak.

Egy biztos: ugyan más és más emberek vagyunk, és a büszkeséggel néha a fenekünk törölhetjük ki. De hogy én soha a büdös életbe nem fogadnék el, nem is kérnék, és nem is adnék segítséget olyan embernek, aki megcsalt, megalázott, majd elhagyott, az hótziher. Számomra itt kezdődik az, hogy tartás, úgy hiszem. Ne most akarjon velem szemben jó ember lenni, bizonyította volna azt akkor, amikor együtt voltunk! Ha akkor nem volt képes erre, akkor ne utólag akarja ezt pótolni!

Vagy éppen miért van olyan szabadjára engedve ez a lezárt kapcsolat, hogy szombat este vidáman hívogathatják egymást, és ezt neki szemrebbenés nélkül tűrni kell, mert hát: "Ugyan, ők csak segítik egymást, hát mi rossz van ebben?

Ebben alapvetően semmi rossz nincs, de van a dolognak egy másik oldala is. Ugyanis íratlan párkapcsolati szabály, hogy ha szeretünk valakit, akkor az exet soha, semmilyen körülmények között nem helyezzük a párunk elé. Nem keveredünk félreérthető, magyarázatokra szoruló szituációkba vele. Hanem ésszerű távolságot tartunk, ezzel biztosítva azt a nőt/férfit, akivel vagyunk, hogy bízhat bennünk, és biztonságban érezheti magát a kapcsolatunkban.

Nyitókép: Shutterstock