Ne úgy szeress, ahogy neked jó, hanem úgy, ahogy nekem

Emberből vagyunk és mindannyian más fogalmat hozunk a szeretetről és annak kifejezéséről egyaránt. Akkor is megvalósul a boldog párkapcsolat, ha különböző módon fejezzük ki a szeretetet? Hogyan lehet és érdemes erről kommunikálni egymással?

A szeretet kifejeződése igen összetett kérdéskör. A teljesség igénye nélkül: az, ahogy a szeretetről gondolkodunk, azt meghatározza a hozott családi-mintázat, a tapasztalás és az önismeret. A mintázatokat úgy kell érteni, hogy mindaz, amit látunk a szüleinktől, nagyszüleinktől, meghatározó lesz a fogalomkészletünkre. Ezzel ellentétben állhat az a tapasztalás, amikor megtapasztalunk más mintákat és kifejeződéseket a szeretetről, és az felülírhatja, ahogy szüleinktől tanultuk a szeretet kifejezését. Az önismeret itt annyit tesz, hogy ismerni magunkat annyira, hogy tudjuk: mivel fejezzük ki a szeretetünket és nekünk mi esik a legjobban.

A kérdés itt válik problematikussá: eljutunk az önismeret ezen szintjére, s mégsem tudjuk kifejezni társunk iránt érzett szerelmünket, törődésünket. A szeretetnyelvekről írtunk már korábban is, én mégis a kommunikatív oldalában mélyednék el. Itt hívnám fel a figyelmet egy kulcsmomentumra: képesek vagyunk-e eljutni arra a szintre, hogy elfogadjuk: társunknak talán más módon kell adnunk a szeretetünkből.

Ahogy rendelkezünk a mintázat, tapasztalás és önmagunk ismeretének hármasából, így társunk is hoz magával egy csomagot. Kettőnk csomagját csak úgy leszünk képesek feltárni, megtanulni és elfogadni, ha időt és energiát fektetünk a kommunikációba, a beszélgetésekbe. Sokan ezt a munkát kívánják megspórolni úgy, hogy a legegyszerűbb utat választják: megelégszenek azzal, hogy úgy mutatják ki érzéseiket, ahogy nekik jó. Viszont könnyedén lehet, hogy a másiknak ez a világon semmit sem jelent, a végén pedig mindketten csalódottan ülnek egymás előtt: Vajon mi nem működik?!

Egy könnyedén érthető példával támasztom alá a fentieket. Nálam a szeretet kifejeződése két módon történik: egyrészt szeretem szavakban kifejezni az érzéseimet, másrészt, ami a fontosabb, az érintés.

Forrás: Shutterstock

Szeretem ölelni és csókkal elhalmozni a páromat. Ő megértette, ez hogyan működik nálam, és rám nézve ez miért fontos, ám nála ez más prioritást élvez. Jól esik neki is, ám kevesebb mennyiségben, mint ahogy én ezt adnám. A „szeretlek" szót is kevesebbet mondja, mint amennyit igényelnék. Én is megtanultam vele kapcsolatban, hogy ő előbb fogja szívességekkel, gesztusokkal, cselekvésekkel kifejezni a törődését, a szeretetét, mintha azt a nyakamba lógva tenné. Más módon fejezzük ki érzéseinket, mégis igyekszünk egymás szeretetnyelvét szem előtt tartva a legbeszédesebb módon tudatni a másikkal: fontos vagy.

Nekem az érintés és az elismerő szavak lényegesek, míg a páromnak a szívességek által fejeződik ki a szeretete. Nem magától értetődő, hogy a párunknak tudnia kell ezt rólunk, így butaság lenne ezt elvárni a másiktól. Ez egymás megismerése által enyhül, formálódik, változik.

Azt állítom, hogy két ember különböző szeretetnyelvekkel is képes a legjobban szeretni egymást, mindenfajta megalkuvó kompromisszum nélkül. Látom, hogy sok párkapcsolatban problémaként mérgezi ez a mindennapokat, de ez figyelmességen alapszik. Azon is múlik, hogy az egyén képes-e háttérbe szorítani az egoját és elfogadni, hogy – természetesen – társa egy másik, tőle független, szuverén ember, önálló érzésekkel. Nem kell nyelni, beletörődni, hanem nagyon akarni kell megismerni a másikat. Ennyi a titok. Nehéz, de a végén annál boldogabb lesz mindenki.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek