Ezt üzenem a karácsonyi stresszben tobzódó nőknek

Lassan már megint itt a karácsony... most sírjak vagy nevessek? Ez most teljesen úgy hangzik, mintha valami grincs lennék, holott szeretem az ünnepeket, csak éppen azt nem értem, miért lihegi túl minden nő az egészet?

Meggyújtok az adventi koszorún egy újabb gyertyát, majd körbehordozom a tekintetemet a családomon. A gyerekek lelkesek és izgatottak, hisz megint egy héttel közelebb kerültek a karácsonyhoz, a feleségem arcán azonban inkább pánikot látok. Kérdem én, mire fel?

A nők tényleg túlbonyolítanak mindent... a karácsonyt is. Nem tudom, honnan szedik, hogy gesztenyével töltött pulykát vagy flambírozott lazacot kell ilyenkor a család elé rakni, hogy mindenkinek ünneplőbe kell vágnia magát vagy ragyognia kell a tisztaságtól a lakásnak. Gondolom, valami elmés amerikai filmből, aminek köze sincs a valósághoz – az amerikaihoz sem! Mégis azt látom a szűkebb és tágabb környezetemben, hogy amint elindul az adventi visszaszámlálás a nők megbolondulnak. De tényleg!

Eleinte csak azon görcsölnek, kinek és mit vegyenek, mert ugye a legtávolabbi, egész évben nem látott másod-unokatestvérnek is hoz valamit a Jézuska. Igaz, hogy az év háromszázhatvannégy napján egyetlen szót sem váltottunk vele, de amikor a háromszázhatvanötödiken, azaz karácsonykor összegyűlik a nagycsalád, akkor Józsi sem maradhat ki az ajándékozásból. Így elindul a körtelefon a család nőtagjai között, hogy ki mit vesz Józsinak, meg Marinak, akiket csak hírből ismerünk és évente egyszer látunk.

Forrás: Shutterstock

Nem abszurd? Egyáltalán, a felnőttek minek adnak egymásnak ajándékot? Főleg a távoli rokonok? A sok használhatatlan bizbasz kinek kell? Oké, hogy a feleségemnek megveszem a kedvenc parfümjét, de nála tudom, hogy azt szereti, Józsival viszont bőven elég lenne egy koccintás a fa alatt. De nem, a család nőtagjai ezt nem értik...

Ahogyan azt sem értik, hogy mi férfiak, nem várjuk el tőlük, hogy sous vide-ált homárfarkat tálaljanak nekünk, grillezett epervelővel a karácsonyi asztalnál. Tökéletesen megfelel a töltött káposzta, de a húsleves is bármikor jöhet. Nem mondom, hogy nem szeretem a hasamat vagy a különlegességeket, de jobban szeretnék egy nyugodt feleséget, aki nem rohangál szenteste a konyhában tikkelő szemmel, mert a hollandi mártás nem elég selymes.

Hogy őszinte legyek, a magam részéről nem elvárás a kisestélyi, a füstös szem, a kontyba tekert frizura se tőle, se a család többi nőnemű tagjától.
Persze ne lyukas macinaciban várjuk a Jézuskát, de a túlöltözést is feleslegesnek tartom, a körülötte kialakult kérdésözönről már nem is beszélve: Szoknya legyen rajtam vagy nadrág? Nem túl kivágott? Nem túl színes? Tavaly mit is viseltem? És mi volt Bözsikén? Nehogy ugyanolyan ruhát húzzak fel! Tapasztalatom szerint, az ilyenkor feltett kérdésekre nincs jó válasz, de ha hallgatunk, az is baj...
Hát nem mindegy, hogy piros vagy zöld-e az a ruha? A lényeg, hogy ne szorítson derékban a karácsonyi vacsi után és jól érezd magad benne.
És kedves hölgyeim, senki nem fog bekukkantani a kanapé alá, hogy nyávog-e ott néhány porcica... Hogy mit üzennék férfiként a környezetemben élő, karácsonyi stresszben tobzódó nőknek?
Ne görcsölj, ne pánikolj, ne szervezz túl mindent. Lazíts a gyeplőn és élvezd az ünnepi időszakot.

Csongor gondolatait Szépvölgyi Izabella jegyezte le.

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek