Attól még, mert jó vagy az ágyban, nem tehetsz meg velem bármit

Mindig is beszélted a nyelvemet. Tudtad, hogyan kenyerezz le, hogyan békíts meg, s miként érd el, hogy megbocsássak neked. De sajnos elég rövid időn belül kiszámíthatóvá váltál... Tudtam, mikor tettél rossz fát a tűzre. Neked is feltűnt, ugye? Olyankor mindig megpróbáltál a leglehetetlenebb pillanatokban is hozzám érni, megcsókolni, odabújni, kedveskedni.

Aljas húzás bevetni ellenem a sármod és kihasználni, hogy a fizikai vonzalmam legalább annyira erős, ha nem erősebb, mint az érzelmi kötődésem irántad. Például a múltkor is... emlékszel? Amikor a szokottnál jóval később értél haza. Én Szabina barátnőmmel a kanapén kucorodtam, kezünkben egy-egy pohár bor lötyögött.

- Micsoda szép hölgyek várnak itt engem! - közölted felpörögve, majd rögtön hozzám léptél. A jobb kezeddel hátulról átkaroltad a nyakamat, a bal kezeddel megszorítottad a vállamat.

- És itt a legszebb... - majd adtál a nyakamra, a fülcimpámhoz, aztán a számra egy csókot. Utóbbit hosszabban tartottad, mint amihez társaságban szokva vagyok. Majd elégedetten rám mosolyogtál és mentél tovább a konyhába. Tudtam, hogy van valami a háttérben. Csak néztem utánad. Barátnőm hangja zökkentett ki.

- Efi! Hé, minden oké? Ugye tudod, hogy piszkosul féltékeny vagyok rád? - mosolygott cinkosan és belekortyolt a borába.

- Ja, aha. Ezt sokszor mondják. Szerencsés vagyok. - Feleltem neki, majd én is inkább ittam egy kis bort, hogy elfoglaljam magam.

Aznap este szerettem volna megkérdezni tőled, úmi ez a nagy vehemencia, amivel újabban imádsz engem. Na, nem mintha terhes lett volna számomra, de már annyira direkt voltál, hogy ordított a simlisség mögüle. Azt is szerettem volna veled megbeszélni, hogy elkísérsz-e azon a hétvégén a család egyik közeli barátjának temetésére. Épp krémeztem a lábam, amikor bejöttél lefeküdni. A telefonodat nyomkodtad óriási átéléssel, majd mikor megláttál azonnal kinyomtad és a zsebedbe süllyesztetted.

Beszélhetünk még, vagy már fáradt vagy? - kérdeztem.

- Hogy lehetnék fáradt, amikor ilyen látvány fogad az ágyunkban? - kérdeztél vissza, Mellém ültél. Csókolgatni kezdted a nyakamat, a kezed elkezdett a vádlimtól felfelé siklani...

- Komolyan kérdeztem, Ákos! - de nem tágítottál. Már majdnem átestem a holtponton. Ahol már engem sem érdekel a temetés, vagy, hogy miért is fokozódott a szexuális vágyad irányomba. Azonban tudtam, hogyha átadom magam neked, és a lehengerlő kisugárzásodnak, akkor soha nem jutunk egyről a kettőre.

Forrás: Shutterstock

Elhúzódtál, de épp csak annyira, hogy lekapd magadról a pólódat. Feleszmélni sem maradt időm, hogy kihasználjam a szünetet és megszólaljak; a szád megint rátalált az enyémre, és az öledbe húztál. Próbáltam ellenkezni, motyogtam a nevedet, de nem mentem vele semmire. Hogy leállítsalak, épphogy megharaptam csók közben a szád szélét, te azonban úgy hajítottál félre az ágyra, mintha áram ütött volna meg.

- Normális vagy?! - förmedtél rám.

- Másképp hogy a francba kellene tudnom normálisan kommunikálni veled, mikor semmi más nem érdekel, csak hogy rám mássz? Mi ez a hatalmas érdeklődés újabban irántam? És hol volt ez a kapcsolatunk kezdetén? Mindig hárítasz, mikor valami vaj van a füled mögött. Már én sem kezdeményezhetek semmilyen beszélgetést, mert egyből belém fojtod a szót. Félsz, hogy kérdőre vonlak valamiért? Egyáltalán, van miért? Ákos?!

Az ajkadon kiserkent egy picike vér. A telefonod hangja pedig elvágta a tapintható, feszült csendet. Kikaptad a zsebedből, az arcod megváltozott a képernyőt nézve. Tudtam, hogy valaki más váltja ki belőled ezt a reakciót. Valaki, aki nem én voltam. Valaki, akinek a létezését a velem való szexszel akartad leplezni... nagyon jól csináltad. Egészen idáig...

Eufrozina és Ákos történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek