Mindig is tudtam: tökéletes karácsony számunkra már nem létezik

Minden évben, december hajnalán eltervezem: idén végre más lesz. Terveket szőttem arról, hogy végre filmbe illő lesz az ünnep. Köntöse ékes, s egyszerre ragyog a piros és zöld színeiben. Görcsösen ragaszkodtam a meghitt ünnep látszatához, miközben mindig is tudtam: tökéletes karácsony számunkra nem létezik.

Emlékszem, gyerekként mennyire vágytam a megálmodott, mesebeli, idilli karácsonyra. Úgy képzeltem el, hogy a meleg dunyhából csengettyűszó ébreszt, és egy forró, habos kakaó kíséretében délig a pizsamámban heverészek. Kedvenc karácsonyi dalaim szólnak a rádióban. Egész nap együtt főzünk és sütünk a családdal, majd együtt, jóízűen elfogyasztjuk a karácsonyi ételeket. Vacsora után beszélgetünk, ajándékozunk. Kandalló melegét érzem a bőrömön, orromban a narancsos fahéj szaga terjed szét. Kész a mézeskalács ház és karácsonyi sütemények száza várja, hogy a pocakokban landoljanak. Végül társasozunk és vígságban együtt töltjük az estét.

Az idilli ünnep látszata csak részben valósulhatott meg, valami mindig beárnyékolta annak meghittséget. Sosem tudott nyugalomban és békében telni karácsony szent napja. Sürgés-forgás volt rendesen, de tele volt görccsel.Ünnepi díszbe öltöztettük a fát, takarítottunk, megfőztünk, majd mire előkészítettük az asztalt, a végére édesanyámmal kivétel nélkül mindig összevesztünk. A veszekedések néha olyan következményt szültek, ami egész estére beárnyékolta a kedvünket.

Szegény édesanyám. Nem csodálom, hogy a frusztrációból dögivel jutott neki az ünnepekre. A kereskedelmi szféra ilyenkor éli virágzását, így minden évben karácsony utolsó pillanatáig dolgozott. Olykor úgy alakult a beosztás, hogy a születésnapomon, december 23-át együtt tudtuk tölteni. Tudom, hogy nem volt választása és szívesebben töltött volna minden alkalmat velem, mégsem tehette. Sosem tudta kiélvezni azt, milyen egy áldott, békés, boldog az ünnep.

Forrás: Shutterstock

Ahhoz, hogy a szenteste olyan legyen, mint ahogy a filmekből ismerjük a karácsonyt, komoly stratégiai tervezés kell, amit az én családom sosem tudott megvalósítani. Nálunk megszokássá vált, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagytunk és reméltük, hogy ebben időben fogunk tudni változtatni.

Idén a felállás már teljesen más: már a párommal közös otthonunkban várom a karácsonyt. Tudom, hogy mit készítek karácsonyi menüként, de már listám is van az ajándékokról. December első hetén már kész lesz a karácsonyi dekoráció.Szeretnék rengeteget sütni-főzni a konyhámban. Minden nap a legkedvesebb karácsonyi dalaim szóljanak. Szóljon idén arról az ünnep, amiről kell: a szeretetről. Merthogy a tökéletességre való törekvés elveszi a fókuszt az igazán fontos dolgokról. Elfelejtünk a szeretteinknek és az együtt töltött időnek örülni, miközben minden ilyen pillanat maga az ajándék.

Számomra a legnagyobb ajándék nem a tökéletes karácsony, sokkal inkább az, ha békében együtt lehet a családom. Úgy, ahogy 22 évig meghitt volt az ünnep, olyan már sosem lehet. Nagypapám már csak csillagként ragyog a mennybolt közepén, s néz vissza rám e meghitt ünnep éjszakáján. Tökéletes e karácsony már sosem lesz, de mi azzá tehetjük, ha képesek vagyunk szívből átölelni egymást és boldogan viselni az ünnep meghitt köntösét.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek