Férfivélemény: Nem azért gondolkodunk másképp, mert te nő vagy én pedig férfi

Tegye fel a kezét az, aki már könyvelte el egy párkapcsolati vagy akár baráti vita végét - vagy inkább véget nem érését - azzal, hogy azért nem fogunk sohase egyetérteni, mert te nő vagy, én pedig férfi. Vagy fordítva. A lényeget értitek.

Teszek egy vak feltételezést és azt mondom, hogy javarészt feltettétek most a kezeteket erre a kérdésre. Amennyire én tapasztaltam - egy rövid barátikörös fókuszcsoport felmérés alapján -, az emberek többségénél előjön ez az okfejtés előbb vagy utóbb.

Mondok egy példát. A társaságunkban egy szakítás mentén vetődött fel legutóbb ez a férfi-női probléma. Amikor rákérdeztem, miért szakítottak, a haverom reakciója egyszerű és témába illő volt: "Mert nő, azért. Lehetetlen megérteni." Én a magam kissé pofátlan, de segítőszándékú módján megpróbáltam mélyebbre ásni a dologban több-kevesebb sikerrel, de a lényeg, hogy továbbra sem igazán értek egyet ezzel az indoklással.

"A férfiak képtelenek hűségesek maradni", "A nők manipulatívak" - és még vagy ezer sztereotípiát dobálunk az ellenkező nemre a mindennapokban úgy, hogy a sokszor szakításhoz vezető problémák gyökereit meg se próbáljuk felkutatni. Hiszen minek filózzunk azon? Vagy minek söprögessünk a saját házunk táján, ha rásüthetjük azt a bélyeget is a problémára, hogy az ellenkező nem hibája az egész? Még csak nem is feltétlen az emberé, a teljes nemé. És félreértés ne essék, nyilvánvalóan rengeteget számít mindenki személyiségének kialakulásában az, hogy nőként vagy férfiként csöppent erre a világra, de erre hárítani a párkapcsolati problémáinkat nagyjából olyan, mintha a sütő feltalálását hibáztatnánk azért, mert megégettük a kezünket főzés közben. Arról nem is beszélve, hogy mennyire ironikus a nemi ellentéteket felhozni egy kapcsolat megromlásáért.

Forrás: Shutterstock

A gondok ott kezdődnek, hogy nem is akarjuk meglátni a másik problémájának forrását, sokszor azért, mert akkor sok esetben felelősséget kellene vállalnunk a saját hülyeségeinkért is, az meg senkinek sem kedvelt időtöltése. Vagy egyszerűen csak elgondolkodni sokszor fájó pontokon. Mégis, gondoljunk bele abba, hogy ha ennyire összeférhetetlenek vagyunk, akkor mások hogyan képesek túltenni magukat ezen megoldhatatlan problémán, ami azért nem egy embernek sikerült már a történelem során.

Nem egy olyan nővel ápolok ténylegesen közeli baráti viszonyt - most belenyúlok a méhkasba és alaptételként elfogadom, hogy igenis létezik barátság férfi és nő között, annak ellenére is, hogy épp csak háborúkat nem vívtak (még) emiatt a felvetés miatt -, akikkel teljesen egy húron pendülünk. Képesek vagyunk megérteni a másik gondolatait anélkül, hogy a fejünket vakarnánk értetlenségünkben, hisz ellenkező nemű agyakkal hogyan is érthetnénk a másik álláspontját. Nem gondolom, hogy ettől bármelyikünk kevésbé lenne férfi vagy nő. Egyszerűen csak akarni kell megérteni a másik helyzetét.

Ez persze nem egyenlő azzal, hogy a megértés a probléma megoldását is magával hordozza, hiszen bőven akadnak olyan gondok egy párkapcsolatban, amik gallyra vágnak mindent, de talán érdemes néha tovább tekinteni annál, hogy az ellenkező nem úgy ahogy van defektes, ezért nem is érdemes megpróbálni megérteni a másikat.

Nyitókép: Shutterstock

 

Ezek is érdekelhetnek