Megcsaltam: bevalljam vagy sem?

A barátom foglalkozása rendőr, négy éve vagyunk együtt. A munkájából kifolyólag gyakran éjszaka is dolgozik, és ilyenkor én általában egyedül vagyok otthon. Azon a bizonyos éjszakán szintén egyedül voltam...

Egy unalmas film ment a tv-ben, amikor megcsörrent a telefonom. A barátnőm hívott, hogy menjünk el egy szórakozóhelyre kikapcsolódni. Nem volt sok kedvem a dologhoz, de rászántam magam és belevágtam az éjszakába. Elvégre fiatal vagyok, nekem is kijár a szórakozás. 

Felöltöztem, kisminkeltem magamat, kivasaltam a hajamat. Szépnek éreztem magam, és jó kedvvel indultam el a szórakozóhelyre, ahol találkoztam a barátnőmmel és a baráti társaságával. Mindenki kedves és jó fej volt, csak egy probléma volt: mindenki a párjával érkezett. Sebaj, jól éreztük magunkat, beszélgettünk, iszogattunk és táncoltunk is. A tömegben jókedvű emberek vettek körül, nagyon jó hangulat volt a buliban.

Éppen a pult előtt vártam az italomra, amikor megszólított egy idegen férfi. Azt mondta, hogy egész este engem figyelt, és azért mer megszólítani, mert látja, hogy egyedül vagyok. Meghívott egy italra. Először visszautasítottam, de ő nem hagyta annyiban a dolgot. Tovább kérlelt, és végül azt gondoltam, miért ne. Egy italban nincs semmi, csak váltunk pár szót. Úgyis minden barátom a párjával táncolt, így hát megittunk egy italt, aztán még többet. Folyton újratöltötte a poharamat. Nagyon kedves és vonzó volt, Jól éreztem magam a társaságában. Flörtölni kezdtünk egymással, aztán felgyorsultak az események.

Nem is tudom pontosan, hogy jutottunk el az ágyig. Csak így alakult. Ő megkívánt engem, és én ezt egyáltalán nem bántam.

Forrás: Shutterstock

Nem is kérettem magam. Igazából nagyon jó volt vele lenni. Azon az éjszakán többször is eszembe jutott a párom, aki a történtek alatt végig dolgozott, de ez sem tudott megállítani. Csak élveztem a helyzetet, és arra gondoltam közben, hogy másnap rettentő lelkiismeret-furdalásom lesz, s bánni fogom az egészet. Ennek ellenére mégsem hagytam abba, sőt! Félek, hogy ezt még vissza fogom kapni az élettől.

És nem tévedtem. Másnap borzalmasan éreztem magam. Amikor felébredtem, azt kívántam, bárcsak meg ne történt volna az egész. Abban reménykedtem, hogy csak álmodtam az egészet. De se elfelejteni, se visszacsinálni nem tudom már a dolgot. Részeg voltam, és egy kicsit magányos is. Ezt a férfi ügyesen kihasználta. De ez nem mentség. Szörnyű dolgot tettem a párommal, akit szeretek. Nem ezt érdemelte. Hogy fogom ezt jóvá tenni?

Nézzek a szemébe, és valljam be neki a történteket? Mi lesz, ha egy olcsó ribancnak fog tartani és elhagy? Vagy inkább felejtsem el minél előbb az egészet, és ne mondjam el neki? Olyan könnyű útnak tűnik ez, de attól tartok, nem fogom tudni magamban elrendezni a hibámat. 

Hűtlen voltam, és sajnos már nem tudom visszafordítani az időt, ezzel együtt kell élnem. Lehet, hogy vannak olyanok, akik nem éreznek bűntudatot, de én nem ilyen vagyok. Talán könnyebb lesz a lelkiismeretemnek, ha bevallom. 

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek