Azért foglak elveszíteni, mert nem tudom elhinni, hogy szeretsz

Egyesek úgy vélik, önző vagyok a párkapcsolataimban. Énközpontú vagyok a szerelemben. Szinte kisajátítom a páromat. Már-már beteges módon teszem ezt. Talán az elmúlt kapcsolatok zátonyra futása teszi, de amint megszeretek valakit, azonnal jön a beteges féltékenység érzése, és egy olyan ragaszkodás, ami már az egészséges állapot határait súrolja. 

Sokat gondolkodtam azon, vajon miből fakad ez az érzés, és rá kellett jöjjek, hogy minden probléma forrása a túl alacsony önértékelésem. Sosem volt számottevő önbizalmam, és magam sem jöttem rá soha arra, hogy ez vajon miből fakad. Gyerekkorból? Netán a rossz tapasztalatok miatt, amik az évek során fájó nyomokat hagytak bennem? Talán mindkettő, de amint jön valaki, akiben ott a lehetőség, hogy bármi is kialakulhat, azon nyomban bekapcsol bennem valami, és elkezdek betegesen ragaszkodni, féltékenykedni, holott nincs is erre okom. 

Egy nagy csalódásom volt eddig, amiről kiderült, hogy a párom arcátlanul megcsalt és én semmit sem vettem észre. Teljesen átadtam magam az érzelmeknek és a rózsaszín ködben egyáltalán nem tűnt fel, hogy más lányokkal is kapcsolatban van. Én voltam a biztos pont az életében, aki leste minden kívánságát és mindenben a kedvére tett. Pedig csak odaadó voltam, és megnyitottam előtte a lelkemet, amit csúnyán kihasznált és belém törölte a lábát. Talán ettől a pillanattól kezdve valami megváltozott bennem. Valami megtört bennem és már nem tudok bízni a férfiakban. Folyton csak az jár a fejemben, hogy nem vagyok elég, mindig lesz nálam szebb, érdekesebb nő, aki felkelti az aktuális párom figyelmét. Ez az érzés pedig szinte megöl. Állandóan ezen kattogok, éjjel és nappal.

Vajon sikerül valaha kiölnöm magamból ezt az érzést? Vagy örökké a rabja maradok? Egy két lábon járó zöld szemű szörnynek érzem magamat, aki nem tud szabadulni ettől a beteges ragaszkodástól és az érzéstől, hogy teljesen kisajátítja a párját. Már-már megszállott módon. 

Forrás: Shutterstock

Szegény Rolandot lassan az őrületbe kergetem az állandó kényszerességemmel, és azzal, hogy folyton a nyakán lógok. Ellenőrizgetem, sőt, még a telefonjába is bele szoktam nézni, persze a tudta nélkül. Pedig semmi alapja nincs a feltételezéseimnek, mégis azt érzem, rabja vagyok az érzéseimnek. Attól tartok, hogy most sem veszem a jeleket, és nem tűnik fel, hogy megcsal majd.

A szakemberek szerint azok között, akiknek van Istenhite, sokkal kevesebb a birtokló típus. Egyrészt azért, mert hittel élő emberek kevésbé rabjai a pénzen vett javaknak. Másrészt pedig beléjük lett nevelve, hogy valójában nem birtokolnak semmit, mert minden, ami a világon van, Isten tulajdona. Lehet most húzni a szánkat, de az tény, hogy ezekkel az egyértelmű paraméterekkel le van fektetve sok olyan dolog, ami miatt egy párkapcsolat tönkre mehet, akármilyen nagy szerelemmel is kezdődött. Persze ez nem törvényszerű, hiszen, ha így lenne, akkor minden Istenhívő ember boldog párkapcsolatban élne. 

Ami viszont biztos, hogy némi önreflexióval kordában tarthatjuk a rossz irányba fejlődő szokásainkat, érzéseinket. Ehhez persze alapos belső munkát kell végezni, de ez nagyjából mindenre igaz az életben, ami értékes képvisel. 

Olga történetét Szabó Andrea jegyezte le.

Nyitókép:Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek