Az idő tényleg mindent megold, elmentél és rájöttem, hogy mit is jelentesz nekem

Az együtt töltött hat éve alatt számtalanszor annyira összevesztünk, hogy legszívesebben örökre szakítottam volna veled, gyűlöltem magam, amiért egy olyan kapcsolatban élek ami érzelmileg teljesen kiüresít.

A se veled se nélküled kapcsolatok ékes példája voltunk, úgy ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Ha együtt voltunk megőrjítettük egymást, ha szétváltunk a hiányba haltunk bele. Az utolsó együtt töltött hónapunk maga volt a pokol. Szó szerint, mindenen összevesztünk, úgy éreztem, hogy már a puszta jelenlétünkkel is idegesítjük egymást.

Menthetetlenné vált a kapcsolatunk.

Sokáig azt hittem, hogy soha nem jön el az a pillanat, de pontot tettünk a kapcsolatunk végére. Biztos voltam benne, hogy mindketten felszabadulunk, és leszakítva magunkról egymás láncait boldogan és felszabadultan éljük tovább az életünket.

Tévedtem!

A távozásod napján megbeszéltük, hogy egy hónapig nem beszélünk egymással, biztosak voltunk benne, hogy nem is akarunk majd hallani a másikról. Ennek ellenére végig sírtam az első egyedül töltött estét, de képtelen lettem volna rá, hogy felhívjalak.

Egy hét telt el ebben a letargikus hangulatban, amikor egyik este kezembe került az első közös nyaralásunk fényképalbuma. Már csak emlék volt az a földöntúli boldogság, amit akkoriban éreztünk egymás iránt.

Képtelen voltam felfogni azt, hogy az ami egykor a létezésem értelmét jelentette, ma már csak a múlt, ami soha többé nem tér vissza. Újra azon kaptam magam, hogy a könnyeimet törölgetem. Hiányoztál, pedig tudtam azt, hogy ha itt lennél velem biztosan hatalmas vita alakulna ki köztünk.

Forrás: Shutterstock

Aznap este próbáltam elaludni, de nem ment, hiányzott az illatod, a tested melege, és a hatalmas karod, amivel minden éjjel átöleltél, még akkor is összebújva aludtunk, amikor a legvéresebb vitáinkat éltük át. Mérhetetlen szomorúság tört rám, és ezzel együtt azok a szeretetteljes pillanatok, amiket egymásnak köszönhettünk.

Még csak két hét telt el a távozásod óta, de egyre jobban fájt, hogy nem vagy mellettem. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne hívjalak fel vagy ne menjek át hozzád csak azért, hogy halljam a hangod. Csak reménykedni tudtam benne, én is legalább ennyire hiányzom neked.

Három hónap telt a külön válásunk óta, ugyan még csak egy negyed év, de minden kedves emlék megszépült és minden rossz emlék feledésbe merült. Az idő talán tényleg mindent megold, rájöttem, hogy szükségem van rád.

Elhatároztam, hogy felhívlak, és bármi lesz is a válaszod elmondom, hogy mennyire szeretlek és nem tudok nélküled élni. Amikor a telefonomért indultam, valaki bekopogott a bejárati ajtón. Kinyitottam és ott álltál előttem, egy akkora csokor virágot tartottál a kezedben, hogy alig láttam az arcod.

Kérdés nélkül borultunk egymás karjaiba. Eddig nem hittem abba, hogy egy különválás után újra vissza lehet találni egymáshoz. De most mégis ez történt. Nem tudtunk egymás nélkül boldogan élni. Hiányoztunk egymásnak a kapcsolatunk minden nehézségével együtt.

Azóta is gyakran összeveszünk és szívjuk egymás vérét, de amikor kibékülünk és egy ölelés minden feszültséget felold akkor tudjuk, hogy összetartozunk.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock 

    Ezek is érdekelhetnek