A párom az ellentétem, mégis jól kiegészítjük egymást

Az introvertált embereknek energiára van szükségük a szociális kapcsolatokhoz, szemben az extrovertált emberekkel, akik ezekből a kapcsolatokból nyerik az energiát. Röviden így is definiálhatnánk e két személyiséttípust. De, vajon az ellentétek valóban vonzzák egymást?

A párom társasága a kezdetek óta üdítő volt számomra, és sosem vegyültek kínos csendek a beszélgetéseinkbe. Sokat mesélt, én pedig hozzá képest szűkszavú voltam, de szinte a kezdetektől fogva ittam a szavait.

Amikor társaságban jelenünk meg, mindig az motoszkál a fejemben, hogy őt mennyire imádja mindenki, állandóan jókedvű, a társaság középpontja. Míg én csak a koktélospoharamat szorongatom lányos zavaromban.

Nem nehéz kitalálni, hogy én introvertált, a párom pedig extroverált személyiség. Kapcsolatunk elején nem voltak problémáink, de később, amikor összeköltöztünk, szembe jöttek olyan nehézségek, amik eltérő habitusunkból fakadtak. Andris aktív életet élt, állandóan pörgött, és bár én is sokat jöttem-mentem, közel sem volt annyira pezsgő életem, mint neki. Míg én egy nehéz nap után szeretek egy kicsit egyedül lenni, olvasni, vagy csak úgy rendezni a gondolataimat, addig ő kimozdulna, barátokkal találkozna, programokat csinálna.

De hogyan is jöhetünk rá, melyik személyiségtípusba tartozunk? Ez esetben talán a legfontosabb kérdés,honnan merítjük az energiáinkat? Az introvertált típusnak ugyanis a nyugalmi állapot adja az energiát, mert a környezeti ingerekre erőteljesebben reagál, az extrovertált típust pont a külső ingerek éltetik. Az introvertált emberek szívesen töltekeznek egyedül, még az extrovertált embernek az jelenti a kikapcsolódást, ha a barátaikkal tölthetik el a szabadidejüket. Sylvia Löhken A csend ereje – A zárkózott ember útja a sikerhez című könyvében a következőképpen definiálja a fogalmat:

„A csendes embereknek energiára van szükségük a szociális kapcsolatokhoz, míg az extrovertált emberek a kapcsolataik révén nyernek energiát."

Forrás: Shutterstock

Amit a párom értékel bennem az az, hogy ennyire tudom, mire van szükségem: ha a barátainkkal találkozunk, nekem bőven elég két-három óra is, mire feltöltődöm. Ezt követően azonban már kezdenek merülni az energiatartalékaim és frusztrált leszek. Amire pedig én is csak idővel jöttem rá, az az, hogy én egyszerre csak egy baráttal találkozom, ilyenkor viszont teljesen kikapcsolódom, és feltölt a találkozó, hiszen csak úgy árad belőlem a szó.

Andrissal teljes mértékben megegyeznek a céljaink, hiszen mindketten inkább vidéken szeretnénk élni, családi házban. Szeretnénk, ha a gyerekeink a friss vidéki levegőt szippantanák magukba, úgy ahogy mi is gyerekkorunkban. Mi a kezdetektől felvállaltuk egymás előtt a különbözőségeinket, és nem akartunk egy olyan kapcsolatban élni, amiben nem vagyunk önazonosak, és feláldozzuk magunkat a szerelem oltárán. Nagyon fontos, hogy mindketten nyitottak legyünk a másik felé, és fontos az önismeret is, ha például egyedül szeretnénk lenni, akkor úgy mondjuk el azt a párunknak, hogy az ne az ő személye ellen szóljon.

Andris és én különböző személyiségtípusunk ellenére jól kommunikáljuk egymás felé a szükségleteinket, és fontos számunkra a kompromisszumkészség valamint az egyensúly megteremtése, ezáltal pedig elkerülhetők az esetleges súrlódások, amik a különbözőségünkből fakadnak. Talán ebben rejlik az erősségünk.

Edina történetét Szabó Andrea jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek