Az esküvő CSAK rólatok szól: éld át a pillanatot, és tegyél magasról az elvárásokra!

Lánykérés, esküvőszervezés, majd a nagy nap. Olyan igazságtalan, hogy az egész folyamatból az, ami igazán jó, csak egy pillanatnak tűnik. Azon szerencsések közé tartozunk, akik az eredeti kitűzött dátumnál maradva meg tudták tartani az esküvőjüket, és minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

Nos, a cikkem nem arról szól, hogy elmeséljem, milyen fergetegesen szuper volt minden, bár ez is megérne egy pár sort.

Amikor menyasszony lettem, és az esküvőről beszélgettünk a párommal, rögtön leszögeztem, mennyire nem szeretnék menyasszörnnyé változni. Pedig nálam is benne volt a pakliban, mert maximalista vagyok, évek óta vártam már, hogy szervezkedhessek, és különben is, akárcsak mindenki más, én is tökéletes esküvőt szerettem volna. A férjem családja rögtön mindenben segíteni próbált, engem pedig már az elején zavart, hogy mindenbe beleszólnak, de beláttuk annak, hogy akárcsak mi, ők is izgatottak.

Az első dolog, aminél elpattant az agyam, az volt, hogy a család belénk állt, miért DJ fog zenélni, hiszen egy jó esküvőn zenekar húzza a talpalávalót. Aztán jött a torta, hogy miért nincs hagyományos csoki torta is az emeletek között, hiszen nem kell mindenáron gyümölcs lekvár bele – mondták ők. Később jöttek a sós sütemények, amit „nagy örömmel" megsütöttek volna nekünk, hogy spóroljunk egy keveset, és legalább erről le legyen a gond, csak hogy a rendkívül nagylelkű ajánlattételt egy csomó kellemetlenkedés követte. A férjem nagymamája például megjegyezte, hogy én is elmehetek hozzá sajtot reszelni, hiszen attól, hogy én vagyok a menyasszony, az esküvő előtti napokban bőven ráérek. Ez volt az a pont, ahol megköszönve a sok-sok felajánlást, tanácsot, és mindent, megkértük a családot, hogy hagyják ránk a szervezést, intézzük a tortát, a sós süteményt, a zenészt, a sütit, és MINDENT, és megpróbáltuk nem megbántva senkit áttolni rajtuk a tényt, hogy

Mi már az elején megbeszéltük, hogy az esküvőnk olyan kell, hogy legyen, amilyet akarunk. Nem számít, ki mit vár el tőlünk, ki milyet csinálna, ha a mi helyünkben lenne, hiszen ez rólunk szól, ez a mi nagy napunk, csupán annyi, hogy az örömünket szeretnénk megosztani a szeretteinkkel, barátainkkal, amiért ők maximum hálásak lehetnek. Ez a legnagyobb hiba, amit az emberek elrontanak, pláne a menyasszonyok: mindig mindenkinek meg akarnak felelni.

Szóval, te ott, meggyűrűzött sorstársam! Ne foglalkozz azzal, ha valaki azt mondja, nem áll jól az a ruha, amiben te hercegnőnek érzed magad. Ne foglalkozz a szüleiddel, akiknek az esküvője 30 évvel ezelőtt 200 ezer forintba került ruhástól, kajástól, vőfélyestül, mert most kicsit drágábban mérik ezeket a dolgokat. Ne törődj azzal, hogy valakinek nem tetszik a cipő, amiben férjhez akarsz menni, én TORNACIPŐBEN voltam a ceremónia után, és életem legjobb döntése volt, hogy kényelmes lábbeliben táncoltam reggelig, és egy vízhólyagom sem lett! Nem kell elfogadni a felajánlott segítséget, ha tudod, hogy évekig azt hallgatnád, hogy „mer' én bezzeg az esküvődre..." Tanulj meg szépen NEMET mondani, hidd el, marhára felemelő érzés!

És a nagy napon?

Ne törődj azzal, ki mit vár el tőled. Mosolyogj, élvezd azt, hogy amit hónapokon át szerveztetek, most kiteljesedik, és összeáll egy nagy, kerek egésszé! Ha inni akarsz, igyál bátran, persze ne legyél talaj részeg, de nem fog összedőlni a világ, ha egy kis alkohollal oldod a stresszt, elvégre ez egy BULI! Táncolj egész éjjel, vagy ha ahhoz van kedved, ülj le egy sarokba, nézd a barátaid, a családod, és élvezd a pillanatot!

Én annyira megéltem a pillanatot, hogy elfelejtettem az apukák kitűzőjét, és akkora volt a buli hajnalban, hogy a konyhára beadott dobozok üresek maradtak, pedig sütit szerettünk volna adni azoknak, akik kérnek, mégsem dőlt össze a világ...Ha egy tanácsot adhatok, azt kívánom, mindenkinek legyen olyan a nagy napja, amilyenről mindig is álmodott, és a külsőségek, elvárások helyett engedje meg magának, hogy jól érezze magát, és úgy emlékezzen vissza rá, hogy „De jó volt az a nap", ne pedig úgy, hogy „Ha nem foglalkoztam volna mindenkivel saját magam helyett, tök jó lett volna!" Örülök, hogy az esküvői videónkat látva közeli-és távoli ismerősök egyaránt azt mondták, lerí, milyen szuper volt a buli, és jó látni, milyen boldogok voltunk. Hiszen nem erről szól? De, és mi elejétől a végéig imádtuk!

Még egy jó tanács a végére: válassz olyan szolgáltatókat (a mi esetünkben fotós, videós, vőfély, dj), akik jófejek, akikkel egy hullámhosszon vagytok, és persze jól dolgoznak, mert ők is legalább annyira részesei a nagy napnak, mint a férj és a feleség, és nem is gondolnád, mennyire sok múlik rajtuk!

Nyitókép:Shutterstock