Nevedben a sorsod: Az, ahogyan hívnak, az egész életed meghatározza

Nomen est omen - nevünkben a sorsunk: sokan talán nem is gondolják, hogy egy jól megválasztott név mennyire fontos lehet, hiszen pontosan leképezi és megmutatja egyéniségünket, személyiségünket, segít, hogy meg tudjuk élni a névben hordozott minőségeket, tulajdonságokat, valamint hozzásegít sorsunk beteljesítéséhez is.

A nevünk rezgése sok mindent meghatároz, ezért nem mindegy, milyen nevet adunk a gyermekünknek, ha férjhez megyünk, felvesszük-e a férjünk nevét és vele együtt a másik család feladatait, energiáit, karmáját, s ez pozitív vagy negatív hatással lesz-e ránk, van-e becenevünk, titkos nevünk, melyet rendszeresen használunk.

Egy jól megválasztott név pontosan tükrözi viselője egyéniségét, tulajdonságait, de azt is befolyásolja, mások milyennek látnak bennünket, hiszen egy-egy keresztnévhez ösztönösen társítunk különböző tulajdonságokat, érzéseket, hangulatokat.

A névválasztás előtt azonban már a magzatkor is meghatározó időszak az ember életében, hiszen az az idő alatt szerzett tapasztalatok nagymértékben meghatározzák az életünk alakulását.

Ma már a legtöbben az aktuális irányzatok-, a családi hagyományok (szülők, nagyszülők neve) -, és névadó könyvek segítségével választják ki a gyermekük nevét, de a régi időkben különböző hagyományok, rítusok és névadó szertartások keretében választottak keresztnevet az újszülötteknek.

Egyes népeknél például, amikor egy nő megtudta, hogy várandós, félrevonult meditálni, magába mélyedni, s kapcsolatot teremtett a születendő gyermeke lelkével. Addig maradt ebben az állapotban, míg meg nem hallotta a saját lelkében a gyermek dalát. Ezt megtanulta, majd megtanította a törzse többi tagjának is, s amikor a gyermek megszületett, majd életének minden fontos fordulópontján is, a többiek elénekelték neki a lelke dallamát. Ezzel fogadták a világra érkezéskor, ezzel köszöntötték minden, az életének fontos állomásán, végül ezzel a dallal búcsúztatták, amikor eltávozott a világból.

Máshol több hónapon át csak álnevet használtak a szülők, mert abban hittek, ebben az időszakban még sebezhető a gyermek: megtámadhatják ártó szellemek, rossz szándékú emberek rontást bocsáthatnak rá, ezért hamis nevet adtak a kicsiknek, hogy megvédjék őket, hogy megtévesszék a külvilág rossz szándékú lényeit.

Szintén tárgynévhez ragaszkodtak (sámli, ajtó, felhő stb) a szülők akkor, amikor a nagy gyermekhalandóságra tekintettel, egy bizonyos életkorig nem nevezték el hivatalosan gyermeküket, így is próbálva elkerülni azt, hogy megszeressék, ragaszkodjanak hozzá, amely megnehezítette volna – egy esetleges halál esetén – az elengedést.

Elődeink – még a paraszti hagyományok megjelenése előtt – az ősi hagyományok szerint, szertartás keretében választottak és adtak nevet a születendő gyermeknek.

Általában a szülők elmélyedt állapotban, sugallatként kapták meg a születendő lélektől a nevét, vagy a törzs táltosához, sámánjához fordultak segítségért, hiszen a kapott név meghatározta viselője egyéniségét. A gyermek nevét gondosan választották ki, ügyelve minden apró részletre: milyen tulajdonságokat, védelmet, képességeket szeretnének a Földre érkező léleknek tulajdonítani, milyen erősségekkel szeretnék felruházni, véletlen, ötletszerű nevet senki sem kapott.

Forrás: Shutterstock

De mit is jelent ez pontosan?

A numerológia (számmisztika) egy matematikai képletekkel, számokkal leírható térképet ad egy adott emberről. Az elemzés (sorstérkép) egyik lényeges eleme a név számának a rezgése.
Egy ilyen útmutató számos elemből áll, a legfontosabb mindig a sorsszám, ezt árnyalja, egészíti ki a névszám és egyéb más elemek.

A nevünk hordoz egy jelentést, illetve számmisztikai szempontból két üzenetet is hordoz: a vezetéknevünk a gyökereinket mutatja meg, a családunk közös feladatát, karmáját, míg a keresztnevünk a csak ránk jellemző feladatokat hordozza.

A régi hagyományok szerint, amikor a gyermek megszületett, megáldották és ünnepélyes Szer (szertartás) keretében nevet adtak neki: ráruházták, megáldották, védelemmel és erővel látták el.
Sok esetben utaltak az egész családfára, ezért fordult elő, hogy az adott gyermeket valakinek a fiaként, lányaként is megnevezték a saját neve mellett (pl.: Kiss nemzetségbeli Géza lánya Olga).

Mi történik akkor, ha valaki nem szereti a nevét, nem tud vele azonosulni, ha úgy érzi, nem passzol hozzá, ha névváltoztatás mellett dönt?

Ebben a helyzetben két kérdést kell alaposan megvizsgálni: azért nem tudok azonosulni a nevemmel, mert a benne hordozott feladatot ki akarom kerülni vagy tényleg nem rezgek együtt a nem megfelelően kiválasztott névvel? Ha úgy látom, érzem, tapasztalom, valóban teljesen más vagyok, érdemes elgondolkodni a változtatáson, természetesen ügyelve arra, hogy második nekifutásra a megfelelő elnevezést találjuk meg.

Előfordulhat az is, hogy váratlanul rábukkanunk egy titkos névre, egy becenévre, amely maradéktalanul kifejez bennünket: a titkos nevünket, mely erővel és egyéb képességekkel, védelemmel is felruház, nem véletlenül hívjuk titkosnak, hiszen, ha megtudjuk valaki nevét – ősi tanítások szerint -, hatalmat nyerünk fölötte. Értelemszerűen ezt a nevet senkinek sem áruljuk el, de kiaknázhatjuk a hordozott energiákat, tulajdonságokat, a segítségéve átlényegülhetünk más tudatállapotokba.

Ugyanezt a kérdést érdemes föltenni magunknak akkor is, ha férjhez megyünk: felvegyük-e a másik család keresztnevét, a férjünk teljes nevét? Mit kell megvizsgálnunk az adott névvel kapcsolatban? Milyen energiákat, milyen feladatot, milyen karmát hordoz? Pozitív vagy negatív irányba haladunk, segít vagy visszahúz, kiteljesít, többé tesz vagy elvesz belőlünk?

Láthatjuk, a névadás szempontjából is milyen fontos, hogy a megfelelő utána járással, alapos átgondolással és ráhangolódással válasszuk meg a kívánt elnevezést, hiszen viselőjét meghatározza, milyen rezgésű, jelentésű, tulajdonságú névvel éli le az életét.

Olvasd el ezt is: Ezért köss piros fonalat a bal csuklódra a Kabbala szerint 

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek